Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

2. füzet - I. Péch Béla: A Recsina szabályozása

110. Az a körülmény, hogy a forrás minden évben kétszer elapad, még pedig nyáron rendszerint két hónapon át, télen is majdnem egy hónapon át, igen csökkentette a vízerő értékét. Ez annál inkább izgatta a közvetetlenül érdekelteket, mert egész legendák keringtek arról, hogy a Recsina őseredetileg állandó vízhozományú volt. Ily körülmények közt természetes, hogy az idők folyamán különféle javaslatok s tervek merültek fel elapadásának megszüntetésére. Különösen érdekes e tekintetben az a kísérlet, a melyet az 1878 —79. években végeztek, s mely a rendelkezésünkre álló műszaki adatok szerint a következő. Bainvüle József mérnöknek 1871. aug. 1-ről keltezett terve szerint a Recsinaforrás elapadhatatlan legkisebb vize a közép vízállás, alatt 8'20 m.-re van. A terv azt javasolta, hogy a forrás előtti kőtorlaszt 200 m. hosszú, 15—18 m. széles 3. rajz. A Recsina forrásának leszállítása. csatornával vágják át úgy, hogy feneke a torlasz teteje alá 8*2 in., a legkisebb vízállás szine alá 3-8 m-re kerüljön s e munkához 11155 m

s anyagkiemelés volna szükséges. E terv azt is jelzi, hogy valamely súlyos tárgyat a normális vízszin alá 32'2 méterre lehet leereszteni. Fiume város megfelelő lépései következtében a fiumei és magyar-horvát tengerparti kir. kormányzó részéről a tárgyalások a m. kir. közlekedésügyi minisztériummal és az érdekeltekkel 1872-ben megindultak s 1875. júl. 19-én dr. Valentsits Antal miniszteri tanácsos elnöklete alatt az érdekeltek elhatározták, hogy a kérdés tanulmányozásával Eisinger János m. kir. főmérnököt bízzák meg. Nevezett 1875. decemberben «Véleményt» adott «a Recsinának a meglevő vízerő ipari célokra való értékesítése érdekében való szabályozásáról». A véleményhez mellékelt műszaki tervek szerint a Recsina-forrás legnagyobb vize 1'50 m.-rel emelkedik a középvíz fölé, a legkisebb pedig 5'7 m. lesülyed