Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - IV. Apró közlemények

100 9. Tutaj surrantók nyílásnagysága. A tutajsurrantók nyílásnagysága a tu­tajok nagyságától függ. Két méretet kell ebben a dologban megállapítanunk: a surrantó szélességi és mélységi méretét. A surrantó szélessége a tutajok szélessége szerint nagyon változó lehet. Ki­sebb patakokon a tutaj legnagyobb szélessége í'4 m. mikor is a tutaj csak egy néhány szálfa összetételéből áll. De nagyobb tutajok szélessége 4—7 m. között váltakozik; pl. a garami tutajok szélessége 5 m. Néha a tutajok párjával egymás mellé vannak kötve s ilyenkor a szélességük 8—10 m., kivételesen, nagyobb fo­lyókon 20 m. széles tutajokat is találunk. Mielőtt tehát valamely surrantó szé­lességét megállapítanánk, meg kell szereznünk az illető folyón közlekedő tutajok szélességére vonatkozó adatokat. Hogy a tutaj a surrantó nyílásán kiférjen, ennek a nyílásnak 0'5—14) m.-rel nagyobbnak kell lennie a tutaj szélességénél. A tutaj ugyanis a hátuljánál csak kevéssel szélesebb nyíláson is elég könnyen átvezethető, mert az eleje, ho) a szálfák keskenyebb vége van, nem olyan széles, mint a há­tulja s így a tutajnál 0'5 m.-rel szélesebb nyílásba a tutaj eleje (ha a víz nem nagyon sebes) jól beirányítható. Egyébként is a tutajnak a nyílásba vezetésekor a kormányrúd használata és a tutajvezető ügyessége szükséges. De ha a víz na­gyon sebes, czélszerü az épen szükséges szélességi méretnél nagyobbat alkalmazni. A surrantó szélessége a szászrégeni vizimünél 100 m., a marosvásárhelyi víziműnél 18 m., a beszterczebányainál 8 m., a Vág gátjain 8—12 m. stb. Kül­földi surrantok közül a wangeni 7-5 m., a majnai 12 m., a hagnecki 12'3 т., a lechwerki 12 5 m., a rheinfeldeni 200 m. széles. Megjegyezzük, hogy a surrantó szélességében nem szabad takarékoskodnunk, ha a vízfolyás sebes. A szászrégeni surrantó a g3 rors folyás miatt a maga 10 m. szélességével nem volt elegendő a marosi tutajok számára s 1912-ben ott a tuta­jok megrekedtek. A marosvásárhelyi surran tót ezért 18 m.-re vették. Ami a tutajáteresztő nyílásának a gátkorona színtje alatti mélységét illeti, rendesen 0-5 m.-re szokták ezt a méretet venni. A tutaj szálfái néha 06—0-8 m. vastagok (pl. a Görgény folyó tutajszálfái), de jóformán csak félig merülnek a vízbe, ha nincsen rajtuk teher; rendesen azonban még terhet is visznek s ekkor a bemerülésük a legnagyobb vastagságuk 2/ s-ára is fölmegy. De még így is meg­felel a 0-5 m.-es mélység, mert egyrészt a vastagabb szálfákból álló tutajok csakis nagyobb vízkor úsznak le, mikor a surrantó küszöbe fölött 0'5 m.-nél magasabb vízréteg van és másrészt, mert a tutaj eleje, vagyis a vékonyabb része 0'5 m. mélységben jól levezethető s nem baj ha a hátulja a küszöbhöz súrlódik s a tu­taj sebességét mérsékli. Egyébként meg kell jegyeznünk, hogy 0-8, sőt Csehor­szágban 09 m. mély nyílású surrantok is vannak, de az ily mély nyílások alkal­mazása, ha csak valami különös ok nem parancsolja — haszontalan vízpazarlás­sal jár. Pallas részvénytársaság nyomdája, Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents