Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - IV. Apró közlemények

93 Wunder előadása után megtekintettem a metallográfiai és kémiai laboratóriumot. A müncheni műegyetem kísérleti intézete által kiállított tárgyak közt kegyelettel szemléltem azokat a műszereket, melyeket még Bauschinger, az intézet egykori vezetője s a mai tudományos anyagvizsgálat egyik megalapítója szerkesztett és használt s melyeket részben még ma is használ az intézet. Ki volt itt állítva az intézet mostani vezetője Föppl A. műegyetemi tanár kitalálta erőmérő is 25 tonna húzóerőre szilárdsági gépek adatainak ellenőrzésére. A «Baustoffprüfung» (Építőanyag-vizsgálat) épülete mellett a «Flussbaulaboratorium» (Vízépítészeti laboratórium) következett, melyben Engels H. drezdai műegyetemi tanárnak 1898. óta használt folyami kísérleti berendezése «a folyóvíz hatásának a meder mozgó fenekének alakulására való tanulmányozására» és az elért főbb eredményeket feltüntető rajzok voltak kiállítva. К berendezés a müncheni «Deutsches Museum»-ba kerül, a drezdai műegyetem pedig új, nagyobb kísérleti csatornát kap új épületében. A «Betonhalle» (Betoncsarnok) épületében a földszinten a portlandczementgyárosok egyesülete által kiállított ós a czement megvizsgálására szolgáló készülékeket szemlélhettem, a milyeneket már a «Baustoffprüfung» osztályában is láttunk, az emeleten pedig a «Deutscher Ausschuss für Eisenbeton» munkálkodásának eredményeit bámulhattam. E bizottság keletkezésének történetéhez megemlítjük, hogy midőn 1897-ben Hüser Hartwig előadást tartott a betonkeverés arányáról és kimutatta, hogy még ugyanoly keverőarány esetén is a betonnak igen különböző a szilárdsága a szerint, a mint más és más homokot és kavicsot használunk készítéséhez, hogy tehát nem helyes, ha az építő feltételekben keverőarányokat állapítanak meg minimális szilárdságok helyett, akkor ez az előadás igen nagy vitára adott alkalmat s megindította azt a mozgalmat, mely 1898-ban a német beton-egyesíilet, 1907-ben pedig a német vasbetonbizottság megalakulásához vezetett, melynek az a hivatása, hogy a magántevékenységet és a hatóságok működését a vasbeton tulajdonságainak kísérleti úton való kikutatására egyesítse. E vállvetett munkának eredményei a bizottság által kiadott 26 füzetben vannak letéve és számos próbatest, fénykép és rajz kiállításával szemlélhetővé téve. Hogy a gyárosok és a hatóságok egyformán mennyire át vannak hatva a kísérletezés fontosságától, legjobban mutatja az a körülmény, hogy a kísérleteknek 926.000 márkával előirányzott költségeihez a német birodalom és Poroszország 545.000, az érdekelt egyesületek 381.000 márkával járulnak hozzá. A kísérleteket a berlini, drezdai, stuttgarti, darmstadti és müncheni állami anyagvizsgáló intézetek végzik. Az elmélet és gyakorlat embereinek ily szoros együttműködése, továbbá a kísérletekre fordított tekintélyes összeg (eddig 380.000 márka) tették lehetővé, hogy a bizottság aránylag rövid idő alatt oly bámulatos munkásságot fejthetett ki és oly eredményeket élhetett el, melyekkel a vasbetonépítkezést tudományos, szilárd alapokra lehetett fektetni. A mi különösen a döngölt betont illeti, a rendkívül nagyszámú kísérletekből kitűnt, «hogy különböző homokoknak a velük készült beton nyomó szilárdságára gyakorolt hatására nézve csak közvetlen kísérletek világosíthatnak fel biztosan».

1) A kiállítást azzal a benyomással hagytam el, hogy az összes érdekelt tényezők kellőeti értékelik a tudományos anyagvizsgálat nagy fontosságát s hogy e czélrahozott minden pénzáldozatot igen hasznos befektetésnek tekintik. Bartus Adolf <) Versuche mit Stampfbeton. Heft 17. 49. lap.