Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - III. Jármy Tamás: A szennyvizekről

88 Láttuk azt is, hogy a csatornaszennyvizek telítve vannak baktériumokkal. Hogyan lehetséges, hogy e baktériumok nem hatnak közre a csatornaszennyvizeknek gyorsabb felbomlására ? Állítsuk fel a következő sorozatot : korhadás, rothadás, gyors oxidáczió, elégés és idézzük vissza emlékezetünkbe, hogy mik ezek a jelenségek s milyen körülmények között keletkeznek s minden kérdésünkre választ kapunk. A korhadás lassú oxidáczió, melyet a korhadó testben vagy anyagokban benne foglalt, tehát már vegyileg lekötött oxigén idéz elő, vagyis a környezet oxigénje itt nem hat közre. Természetes, hogy ez az oxidáczió nagyon lassú és nagyon tökéletlen, mert a korhadó anyagban foglalt különféle vegyületek cserebomlásán alapul. Az oxidáczió tökéletlenségét bizonyítják leginkább azok az elillanó gázok, a melyek a korhadó anyagban vegyületeket oxigén hiánya miatt nem alkothattak s a mint a szabad levegőre érnek, molión egyesülnek a légkör oxigénjével. Ilyenek a mocsárgáz és más kellemetlen szagú szénhidrátok. Ismeretes a lidérczfény, mely nem egyéb, mint a vízből a levegőre bugyborékoló mocsárgáznak elégése vízzé és szénsavvá. Ilyen az ammóniák, mely oxigén felvételével salétromsavvá lesz. Ilyen a kénhidrogén, mely oxidálás után vízzé és kénné, esetleg kénsavvá változik. A rothadás a korhadástól csak annyiban különbözik, hogy a légköri oxigén hatása alatt megy végbe, folyamata tehát gyorsabb és az oxidálás tökéletesebb, a nélkül azonban, hogy az említett undorító és káros gázok kisebb mennyiségben keletkeznének. Érthető ez különösen akkor, ha a levegő a rothadó testnek aránylag csak kis felszínével érintkezik, mint pl. a szennyvíz esetén is. A gyors oxidáczió már intenzív folyamat, melyben minden anyag gyorsan végérvényes vegyületté alakul, tehát még tovább is oxidálható vegyületek, mint pl. a korhadásnál említett gázok, nem keletkeznek. Ez az intenzív oxidáczió, mikor a szerves vegyületek egyszerű ásványi vegyületekké alakulnak, egyúttal a legnagyobb mértékben pusztítja el a fertőző betegségeket okozó baktériumokat is. A sorozat legfelső foka az elégés. Heves, rohamos oxidálás nagy hőkifejtéssel és fényjelenségekkel. Ezt az utóbbi esetet különben csak a sorozat teljessége kedvéért említettem meg, mert elégetni csak olyan anyagokat tudunk, melyeknek szabad víztartalma csekély. Senkinek sem fog tehát eszébe jutni, hogy nagytömegű csatornaszennyvizet előbb bepárologtasson s azután elégessen, hogy ily módon foszsza meg káros tulajdonságaitól. A mint az elmondottakból nyilván következik, a csatornaszennyvizek káros hatását csak gyors oxidáczióval lehet megszüntetni. Joggal lehetne azonban kérdezni, hogy miután az oxigénnel való intenzív érintkezés következtében az anaerob baktériumok nagy mértékben elpusztulnak, fermentálás útján is bekövetkezik-e épúgy, mint a levegőtől jobban elzárt helyeken élő véglények hatása alatt a bonyolult szerves vegyületeknek oldott szerves vegyületekké való átalakulása és egyszerűbb szerves vegyületekké való széthasadása? Erre a kérdésre igennel kell felelnem, mert az aerob baktériumok is épúgy, mint a korhadásban és rothadásban az anaerob vagy időszakosan anaerob bak-