Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - III. Jármy Tamás: A szennyvizekről

81' jár az egészséges folyóvízben élő fauna és flora pusztulása és jellemző szennyvízflora keletkezése, mely szürke vagy barna, esetleg fekete nyálkatömegekből, fonalgombákból stb. áll. A rothadás, erjedés, vagy bármely más vegyi átalakulás következtében keletkező gázok a víz oxigénjét kiszorítják s a vízben élő szerves lények megfulladását okozzák. A víz elnyelte szénsav és ammóniák annyira ingerlően hatnak a vízben élő állati lények légzőszerveire, hogy görcsösen összehúzódnak s a lélekzés lehetetlenné válik. A vízben úszó iszap és rostok a víz élvezetét lehetetlenné teszik nemcsak embernek és jószágnak, de a halak kopoltyúiba is behatolván, a halak megbetegedését és elpusztulását okozzák. Képesek tehát a szennyvizek különösen kisebb vízfolyásokat rendeltetésüktől teljesen megfosztani és környezetükre valóságos csapássá változtatni. III. A vízfolyások öntisztító képessége. A régiek azt hitték, hogy a szennyezett folyóvíz, a mint a harmadik kövön átbukott, már megint tiszta. Folyómenti községeink lakossága most is legszívesebben a folyó vizét iszsza s képes messzeföldre magával hurczolni a folyóból merített ivóvizet. Csakugyan ki is mutatható mind vegyi, mind biológiai úton, hogy a folyót a szennyvíz csak egy bizonyos szakaszon szennyezi, azután a víz mindig tisztább és tisztább lesz, míg végre a szenny beömlése felett lévő vízhez hasonló minőségűvé lesz. Ez a jelenség sokakban azt a hitet keltette s alaposabb megfontolás nélkül hihetőnek is látszik, hogy az egész egyszerű felhígítás. A szennyvizek káros hatásának ellensúlyozására tehát elegendőnek tartották a kellő mértékű felhígítást. A felhígítás mértékére nézve a legkülönbözőbb — mellékesen megjegyezve igen alacsony — arányokat ajánlották. A felhígítás csak ott egyedüli orvosszer, a hol a vizet szennyező anyagok nem szervesek, tehát sem fertőzést nem okozhatnak sem erjedésbe át nem mennek. Szerves anyagokat tartalmazó szennyvíz esetében a folyók úgynevezett öntisztítóképességére kedvező hatással van ugyan a felhígítás, de az öntisztítóképesség kizárólag vegyi és biológiai jelenség. Ennek megértéséhez szükséges mindenekelőtt a folyóvíz vizsgálata alapján tartalmának megismerése. A folyóvíz a vele érintkező kőzetekből, illetve talajból tartalmaz lebegve és oldatban különféle ásványi anyagokat, úgymint: sókat, mész-, magnézia-, vas-, kálium-, nátrium- stb. vegyületeket, főként szulfátokat és karbonátokat. Persze igen kis mennyiségben, mert mint tudjuk, a folyóvizek egész általánosságban lágy vizek. Tartalmaz a folyóvíz némi szervesanyagot oldatban és élő lényekben. Az élő lények között képviselve van mind a növényzet, mind az állatvilág: halak, rákok, puhatestűek, rovarok, algák, gombák, egészen le a véglényekig. A növényi s állatvilágnak alacsony fokán álló, vízben élő lényeit közös névvel planktonnak nevezzük. Tartalmaz végül a folyóvíz elnyelt gázokat, melyek közül a mi szempontunkból csupán az oxigén a fontos.