Vízügyi Közlemények, 1914 (4. évfolyam)

1. füzet - II. Rohringer Sándor: Néhány külföldi vízerőtelep

49 felemlítem az innsbrucki Sülén, a Brenner hágó felé eső telepet (SiUwerJc), a melynél a kihasznált esés 187 m., a felhasznált másodperczenkinti víztömeg 12—15 m

s között változik. A telep maga 21.000 HP. erőkifejtésre képes és két nyomócsöve egyenkint 3—3 turbina-csoportot lát el. A telep ellátja Innsbruck városát világifással, motoros erőt szolgáltat a Stubaithalbahnnak és a Hungerburgbahnnak. Technikai szempontból érdekes és tanulságos az árapasztója (6. kép). Kezdetben ugyanis azt remélték, bogy a lépcsőszerűen alakított 180 m. magas árapasztó nemcsak szükséges biztossági berendezés, hanem a rajta lebukó fölös víz az ottani természeti szépségeket is fokozni fogja. A nagy magasságból lebukó víz azonban a beton lépcsőfokokat sok helyt megrongálta úgy, hogy az árapasztó pusztulásán kívül maga a hegyoldal és az árapasztó mellett a földbe temetett nyomócsövek is a kimosatás veszélyének voltak kitéve. Több kísérlet után a lépcsőket bedeszkázták és nehogy a szétfröccsenő víz télen nagy tömeggé fagyjon össze s az árapasztót megterhelje, még külön faburkolattal látták el. Általában nagyesésű árapasztóknál, a hol sebes vízzel, vagy nagy tömegű víznek ütésével kell számolni, legczélszerűbbnek bizonyult a betonszerkezetnek pallózattal való biztosítása. A lépcsőzetes (cascade) elrendezés sem bizonyult ezélszerűnek ; e helyett jól beválik az olyan árapasztó csatorna, a mely lépcsőzés nélküli ferde sík és pallózással van borítva. A nagyesésű ferde síkon igen nagy, de csekély vastagságú víztömegek eshetnek le és eleven erejük ellen könnyebb védekezni, mint ha az esést kisebbítve vastag oszlopban cascadeokon buktatjuk le a vizet. Az árapasztónak említett kevósbbé czélszerű elrendezésén kívül az a baj is jelentkezett, hogy a telep nem volt eléggé rugalmas az üzem követelményeivel szemben, a mi a csak 1000 m

3 víz tarozására alkalmas medenczének volt tulajdonítható. Ezen úgy segítettek, hogy a Rutzbachon lévő szomszédos telep szabad erejét (az utóbbi telep ugyanis csak egy vasutat hajt s főleg este sok a szabad ereje) vették bérbe olyképen, hogy a rutzbacbi telep medenczéjét vízszintes istolylyal összekötötték a Sillwerk medenczéjével. Érdekes a Sillwerk nyomócsöveinek homoklebocsátó berendezése is (7. kép), a mely abban áll, hogy a nyomócsövek kisebb betonfalazattal körülvett térbe nyithatók s itt egymás fölött keretszerűen összerakott vassínekbe ütközik a 187 m. magasságból lefolyó öblítő víz. A vaskeret van hivatva megtörni a víz eleven erejét, minek megtörténte után a sebességében megcsökkent víz nyugodtan elfolyik. Az egész berendezés — bár működésben nem volt alkalmam látni — kevésbbé lehet czélszerű, mert állítólag pokoli robajjal és nagy rázkódással működik. 4