Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - VI. Apró közlemények

82 A völgy zárógát betonból készül, a vizfelőli oldalon falazott burkolattal a beszivárgó víz ellen. Mivel azon a helyen, hol a gát épül, 30 m. mélységű az alluvium, a gát teljes magassága kereken 100 m. Az alapja majdnem olyan széles, mint a magassága; hosszúsága a meder szintjében 55 m., a koronán 200 m. s térfogata 438,000 in

3. A gát belyét a 4. kép mutatja. Itt említjük meg, hogy ez a gát nem lenne a világ legnagyobb méretű ilyen építménye, mert a Croton-gát, mely New-Yorkot ivóvízzel látja el, 90-5 m. magas, koronahosszúsága 322 m. és 636,000 m

3 térfogatú. A gát helyén nagy fáradsággal talajkutatásokat hajtottak végre, melyekkel 27-6 m.-re hatoltak a fenék és 3M0 m.-re a középvíz színe alá és itt a bírós sziklát megtalálták. E talajkutatások kiderítették, hogy a gát alapozása légnyomásos úton még lehető, mert az elért mélység épen határa a légnyomásos alapozás mélységének. Egyébként a gát alapozása az egész tervezett vízerőtelep legnehezebb része. A hajózás a gáttal teremtett 23 kilométeres tavon nagyban megkönnyűl; a 70 m. magas gátnál pedig emelőkészülékek közvetítik a hajók átszállítását az alsó és felső folyószakasz között. Az árvizek levezetésére a 60 m. széles és 10 m. mély csatorna végén alkalmazott 4 Stoney-féle 12 m. széles, 10 m. magas zsilip szolgál, melyek mindenike 5 m. magas kapúnyítás esetén 450 m

s vizet bocsát keresztül másodperczenkint. A kiömlő víz lépcsős bukón jut az alsó mederbe. (L. a 3. és 5. képet.) A gát félmagasságában a folyó baloldalán még 7'15 m. átmérőjű földalatti csövet is alkalmaztak, mely 12 m.-es sebességgel 500 m

3 vizet vezethet le másodperczenkint. Ezenkívül ugyancsak a balparton 120 m

3 keresztmetszetű két oldalgalériát is készítenek 1200 m

3 víz levezetésére. Ez oldalgalériák a gátépítéskor fognak szolgálatot tenni. A gát építése idején ugyanis a munkahely fölött előbb ideiglenes gáttal elzárják a Rhône medrét s a vizet ezeken az oldalgalériákon vezetik el. Ekkor légnyomásos úton elkészítik a gát alapjának alsó és felső szélén a védőfalakat, melyek között aztán szabadon kiemelhetik azt a hordalékot, mely a gát helyén a sziklát borítja s lefektethetik a két védőfal közé az alapbetont. A turbinaház a folyó jobb partján készített lapos területen épül. Benne 15 db. Francis-turbinát helyeznek el, melyek egyenkint 24,000 lóerősek úgy, hogy a kifejthető energia 360,000 lóerő, vagyis 240,000 kilowatt. A turbinákhoz kapcsolt áramfejlesztők háromfázisú, 12,000 volt feszültségű áramot adnak, melyet transzformátorokkal 150,000 volt feszültségűvé változtatnak. Az áramnak Párisba szállítása vasbetonoszlopokra szerelt aluminium-kábeleken történik, két egymástól távol helyezett vonalban úgy, hogy ha az egyik vonalon baj lenne, az üzem a másik vonalon bonyolódnék le. Meg kell jegyeznünk, hogy 320,000 lóerőnek 65—69 m. bukással való termeléséhez másodperczenkint 500 m

s vízmennyiség szükséges, mely az év folyamán csak rövid ideig áll rendelkezésre s általában a téli kisvízi hozomány 120 m

3-re sűlyed. De a génissiati gát segítségével e 120 m

3 helyett naponkint néhány órán át 300 m

3-t is lehet a turbinákra bocsátani a következő elosztás szerint: 60 m

3-t naponkint 12 órán át, mikor 40,000 lóerőt termelnek. 120 m

3-t « 8 « « « 80,000 « « 300 m

3-t « 4 « « « 200,000 « « Ilyen kihasználás 2,592.000 m

3 ürfogatú tárolómedenczét szükségei s a völgy-