Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

'278 a szerves anyagok oxidálásával tisztítására is szolgálnak, ennélfogva nyilvánvaló, hogy a szennyes vizeknek a vízfolyásoktól bizonyos mértékben való eltiltása nemcsak közegészségügyi szempontból s a halállomány védelme (a szennyes részek betemetik a halpetéket, másrészt az oxigén elvonásával a halak fulladását okozzák) érdekében, hanem a víz öntisztító erejének megőrzése ezéljából is szükséges. Ha a csatornavizek korlátlanul volnának a folyókba bevezethetők, úgy a folyók idővel természetes gyűjtőcsatornává alakulnának át. Ez állapot ellen való védekezés alapja, hogy a folyó bármely szakaszán csak olyan mérvű szennyezés álljon be, hegy bizonyos hosszúságú út után a víz eredeti tisztaságát visszanyerhesse, azaz a szennyezésnek a folyó hosszában növekedő irányt nem szabad felvenni. A vizek öntisztító ereje még kellő módon nem ismeretes, de nagyságára nézve a következők nyújtanak tájékozást: 1. Az öntisztító erő növekedik a víz oxigén- és szénsavtartalmával s függ annak a területnek kőzettani összetételétől, a melyen a víz átfolyik. 2. Szabályos mederbén nagyobb az öntisztító erő, mert az egyenletes sebességű vízben a szennyes részek jobban oszlanak szét a víz egész tömegében s így a hígulás is hamarább következik be, mint szabálytalan mederben. 3. A meder növényzete növeli a tisztító erőt, mert a levelek felfogják a szerves anyagot s feldolgozás ezéljából az állatvilágnak adják át. Másrészt a növényzet tározza a szénsavat, a mely viszont a szerves anyagok bomlásához szükséges oxigént szolgáltatja. 4. A folyóvizekbe vezetett tavak, mocsarak és tárolómedenczék vize elősegíti a tisztító hatást, mert a szerves anyagokat feldolgozó krustaceákat, amoebákat, molluskákat és algákat nagyobb mennyiségben szállítják a folyókba. Arra a kérdésre, hogy vájjon a víz gyors mozgása, vagy pedig az állott víz kedvezőbb-e az öntisztítás szempontjából, az a válaszunk, hogy mindkettő lehet jó hatású. Míg ugyanis a gyors mozgás elősegíti a levegő oxigén- és szénsavtartalmának a vízbe jutását, addig a nyugvó vízben a planktonok és szénsavtermelő algák inkább szaporodnak el. Az öntisztító erő ismeretéből kettős feladat háramlik a mérnökökre: a) A vizek öntisztító erejének megőrzése. b) Az öntisztító erő kihasználása. Az első czél elérésére szolgálnak a szennyvizeket tisztító berendezések. A gyakorlati kihasználás érdekében szükséges volna az ez idő szerint kevéssé ismert öntisztító erőt mennél behatóbb vizsgálat tárgyává tenni hazai folyóinkon. Angliában már a 60-as években arra a czélra kiküldött bizottság megállapította, hogy a sziget folyói nem elegendő hosszúak a szerves anyagok szétbontására. Németországban az 1877. évtől végzett vizsgálatok igazolják, hogy a folyók vize, az iparilag fejlett városok szennyes vizeinek bevezetése mellett is, bizonyos út után megtisztul. Hazai viszonyaink között is közérdekű czélt szolgálnának azok a műszaki és vegyi vizsgálatok, a melyeknek feladata volna megállapítani, hogy a folyóinkba bizonyos mennyiségben és liígulással beömlő csatornavizek minő hosszú út hátrahagyásával alakulnak át részben ásványi anyagokká, részben pedig halhússá.