Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - IV. Szabó Nándor: Amerikai úti jegyzetek

2«l mélyítik ; csak egy vedres kotrót láttam Amerikában ; csodálatosképen általában csak szívó és kanalas kotrókat vagy gőzásókat alkalmaznak, pedig maguk az amerikai szakemberek is elismerik, hogy vízalatti kotráshoz kötött talajban sokkal alkalmasabb a vedreskotró. A kotró egyszersmind 30 m. hosszú transzportőrrel is el van látva, mely a másik oldalra is átfordítható. A száraz földmunkához forgó exkavat-irokat használnak, melyek az anyagot ferde létrán mozgó végtelen szalagra ejtik, melyen a csatorna szélétől 15 — 20 m. távolságra jul. Ezzel nagy vonásokban ismertettem a Barge-csatorna munkálatait, melyeknek befejezéséhez előreláthatóan még 8 — 10 esztendő kell. Az Erie-csatorna nyugati végére jutva, előbb a Niagara vizesést csodáltuk meg és alkalmunk volt az öt vízerőtelep közül a legnagyobbat (110,000 lóerő) futólag megtekinteni, azután egy 5000 tonnás luxushajón bejártuk a nagy tavak közül az Erie- és Huron-tavakat, majd Sault St. Maryben kétfelé vált a társaság : kisebb része tovább ment a Michigan-tavon Chicagóig, hol a hivatalos körút véget ért ; a társaság nagyobb részével mi is a kanadai kormány meghívását fogadtuk el és a Georgian Bay-nát előbb Toronto ha, majd az Ontario tavon és a St. Lawrence folyón, az u. n. Ezer sziget közt Montrealha jutottunk, közben az ország fővárosát, Ottawát és két hajócsatornát, a Rideau- és Soulange-Canalt is megtekintettük. A nagy tavakon legjobban megragadták figyelmünket az óriási hajóforgalom és roppant méretű kikötőberendezések; ugyanis ezen az úton szállítják a pennsylvániai szenet a tavak nyugati részén levő kohókhoz, viszont az ott termelt különböző érczeket és nagymennyiségű kanadai gabonát Clevelandbe és Detroitba vagy fölfelé Montrealba legnagyobb részt vízi úton szállítják. Clevelandben például egész vasúti kocsikat emelnek fel és a 20 tonna szenet nagy tölcséren át egyszerre beöntik a hajóba (8. kép); ha a hajót mozdítani kell, a tölcsérszerkezetet egy gombnyomással fölemelik (9. kép). Ily eljárással egy óra alatt 40 waggon szenet tudnak hajóba rakni. A vasérez kirakására is különös berendezésük van: az óriási 10-14.000 tonnás uszályba négy markolókar nyúlik be és az összegyűjtött éreztömeget vagy közvetetlenül vasúti kocsikba rakják, vagy hosszú hídról lelógó tartókba eresztik, melyeket a híd túlsó végén levő lerakatokba ürítenek ki. Egy-egy ilyen markoló, mely rendkívüli ügyességgel tudja összekaparni a legkisebb kupaczokat is, egyszerre 4 köbmétert szed föl; ily eljárással óránként 1000 tonnát raknak ki. Oly nagy a forgalom ezeken a tavakon, melyeknek területe együttvéve majdnem akkora, mint Magyarország, hogy az Erie- ós Huron-tavakat összekötő Detroit és St. Claire folyókon, melyek 2 km.-nél szélesebbek, a gyakori köd okozta összeütközések elkerülése végett két külön künettet kotornak a lefelé és fölfelé haladó hajók számára; a régi vezetőárok 4-5 m. mély volt, 6-3 m.-re kimélyítették 180m. szélességben, az új kiinett 6'3 m. mély és 150 — 240 m. széles lesz. Minthogy a mederfenék többnyire szikla, fúróhajókkal (10. kép) dolgoznak és a kikotort anyagot a vezetőárok két oldalán helyezik el. A baloldali csatornán 19l0ben 33.600 hajó ment át. Hogy mily óriási a forgalom a Superior- és ffwon-tavak közt, legjobban mutatja, hogy a S. S. Marynél levő két amerikai és egy kanadai csege nem elegendő, pedig ez utóbbi jelenleg a legnagyobb a világon, miért is az amerikai oldalon most vau építés alatt egy új csege, mely hosszabb lesz a Panama-csa torna csegéinél, a kanadai oldalon pedig máris terveznek egv minden eddigit 19