Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

'216 az energiaértékesítés tesz szükségessé, a vízerő számiájára kell írni. Ebből pedig elsősorban is az következik, hogy olyan rendszerű Stoney-g&t&k&t, a milyet a felsózsolczai vízlépcső számára eredetileg terveztünk, valószínűleg nem lehet építeni, mert ezek — a felső Sajón — mintegy 150.000 K-val drágábbak lennének a tűs gátnál. Mivel pedig a felső telepek évi átlagos teljesítőképessége 350 lóerő, tisztán ez a többlet lóerőnkint 430 K-t jelent, ezt pedig a vízerő aligha bírja meg. Hasonlók a viszonyok az alsó szakaszon is. Meg kell tehát elégedni azzal, hogy a tűsgátakat meghagyjuk és csak egyegy olyan nyílást építsünk beléjök, a melyen a jeget és hordalékot időnként le lehet bocsátani, a vízszint pedig könnyen lehet szabályozni. A Hernádtorkolat feletti gátakon talán elég lenne 10 m., a két alsón pedig 15. szélességet adni ezeknek a nyílásoknak, a melyeknek a költségét ismét a Stoney-gát és a tűsgát költségének az összehasonlítása alapján vettem fel. A Stoney-gktnak ugyanis egy méterje körülbelül 4200 K-val kerül többe, mint a tűsgáté, a kavics- és jéglebocsátó nyílást, tehát — ezt valamivel megpótolva — folyóméterenkint 5000 K-val irányoztam elő. így aztán például a felső telepeken az előbbi lóerőnkinti 430 К helyett csak mintegy 140 К terhelné a vízerőt ezen a czímen. A turbinák ós az elektromos berendezés költségelésekor feltételeztem, hogy mindegyik telepen három teljesen egyforma turbinát, de csak egy áramfejlesztőgépet alkalmaznak. A turbinák változtatható nagyságú fogaskerékáttétel útján hajtják a generátor vízszintes tengelyét. Az ilyen elrendezés sokkal olcsóbb, mint ha minden turbinának külön áramfejlesztője van, s hozzá még a változó nagyságú eséshez is könnyen alkalmazkodhatik. Csak az a gyenge oldala, hogy lia a generátornak vagy valamelyik turbinának baja történik, akkor az egész telepet ki kell kapcsolni a hálózatból, de az adott esetben ezt talán figyelmen kívül lehet hagyni, mert hiszen feltételeztem, h gy legalább két telepet építenek, a melyek ugyanabba a hálózatba vannak bekapcsolva s így az áramszolgáltatás akkor sem szűnik meg teljesen, ha valamelyik telepen baj van.

1 A turbinákat és az elektromos elrendezést egyébként a költségszámításkor az egyes telepek teljesítőképességének az átlagos nagyságával irányoztam elő. Az áramfogyasztás középpontja gyanánt mind a két esetben Miskolczot tekintettem. Ennélfogva felvettem a költségvetésbe az átalakítás és a távolsági vezeték költségét is. A második esetben — a mikor tudniillik hat telep épül — kétszeri átalakítást számítottam (a turbinaházban a generátorfesziiltségről nagyfeszültségre, Miskolczon pedig a nagyfeszültségről a fogyasztófeszültségre), az első esetben azonban csak egyszerit (Miskolczon), mert ebben az esetbeű a telepek nagyon közel vannak Miskolczhoz s így a nagy feszültségre való átalakítás nem gazdaságos. A befektetés költségeinek összegéül ilyenformán a két telep esetében 710.000 korona, a hat telep esetében pedig 2,740.000 К adódik ki. Az évi kiadások számításához csak annyi megjegyezni való van, hogy az állami érdekek épségben tartásáért feltételeztem, hogy a hidroelektomos telepek engedélyese 50 évre kapja meg a használat jogát, a minek a leteltével a telepek 1 Ilyen elrendezést többek közt az újabb időben a Saale folyó burgaui telepén és a csatornázott Aller telepein alkalmaztak. (Zeitschrift des Vereins Deutscher Ingenieure, 1913. 15. sz. és Ludin; Die Wasserkräfte.)