Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

'227 közt levő vízszintes távolságok közvetetlenül megadják az ónodi vízállásoknak megfelelő víztömegeket ? Ha a három vízmércze 1911. évi őszi alacsony vízállásait összehasonlítjuk, akkor arra a következtetésre kell jutni, hogy ha a Sajónak és Hernádnak a legkisebb vize egyidőben állana be, akkor az ónodi mércze körülbelül + 1'36 m.-t mutatna. Tegyük tehát az ónodi vízmérczének -j- 1'36 m. es osztását az említett legkisebb vízállásokat összekötő vízszintesére. Viszont a Sajócsatornázó kirendeltség adatai szerint az eddig ismert legnagyobb árvíznek az ónodi vízmércze keresztszelvényében 102'00 m. tengerszínfeletti magassága volt. Mivel az ónodi mércze O-pontjának a magassága 96-78 m., ez a víz a mérczén 10200 — 96'78 = -)- 5'22 m.-t jelent. Ez az árvíz 1888. márczius 22-én volt, a mikor a felsőzsolczai vízállás + 4'50, a hernádnémetii me^; 3• 80 m., tehát a tömeggörbék szerint a Sajó vízhozománya 404 m

s, a Hernádé 370 m

3, s így az egyesült Sajóé előbbi feltevésünk szerint e kettő összege, vagyis 774 m

3 volt. Helyezzük már most az ónodi mércze + 5-22 pontját arra a vízszintesre, a melyiken a két tömeggörbe a 774 m

3-nek megfelelő hosszúságot metszi le, oszszuk be a már előbb elhelyezett -(- 136 és a most kapott +5*22 m.-es pontok közt levő távolságot arányos részekre és tegyük fel, hogy ilyen módon csakugyan helyesen, vagyis úgy áll az ónodi mércze, hogy a két tömeggörbe a mércze bármely osztásán keresztül húzott vízszintesen lemetszi az illető mérczeállásnak megfelelő víztömeget. Mint a következőkből látni fogjuk, ez a feltevés a mi czéljainkra elég pontos eredményeket ád. Ha ugyanis a feltevés helyes, akkor ismerve a felsőzsolczai és hernádnémetii egyidejű vízállásokat, belőlük az ugyanakkori vagy pontosabban: a pár órával későbbi ónodi vízállást úgy kapjuk meg, ha megkeressük a két felső mércze vízállásainak megfelelő víztömegeket, összeadjuk őket és az ónodi mérczén megkeressük azt a pontot, a melynek a vízszintesén a két tömeggörbe ezt az összegezett víztömeget levágja. De 20 esztendőnek valamennyi napjára ezt így végigcsinálni nagyon hosszadalmas lett volna, azért a következő módon egyszerűsítettem a dolgot: húzzunk három egymással párhuzamos és egymástól egyforma távol levő függőleges vonalat (!?. rajz); oszszuk be — valamely keresztező víz szintestől számítva — e függőlegesek baloldalát egyenlő részekre, és pedig a szélsőket kétszer akkorákra, mint a középsőt. Nevezzük ezeket az osztásokat a víztömegek osztásának s rakjuk fel a függőlegesek jobboldalára még pedig az illető víztömegekkel egy magasságban — a víztömegeknek megfelelő zsolczai, ónodi és hernádnémetii vízállásokat: akkor ilyenformán a mérczéknek torzított képeit kapjuk és könnyen belátható, hogy a három függőlegest keresztező bármely egyenes a függőlegesek jobboldalán lemetszi az összetartozó mérczeállásokat. A keresztező egyenes ugyanis a középső függőleges baloldalán annyi víztömeget metsz le, a mennyi a két saélső víztömegnek az összege (mert a középső vonalon a tömegek méretaránya félakkora, mint a szélsőkön

1, tehát a Sajónak és a Hernádnak a vízhozományát egyszerűen összegezi, s mivel feltevésünk szerint ez az összegnem egyéb, mint az egyesült Sajó víztömege, azért a keresztező vonal egyúttal mindjárt megadja az ónodi vízállást is. Ha például Felsőzsolczán a vízállás + 200, Hernádnémetiben meg +1-52 m., vagus a víztömeg 38, illetve 66 m

3, {lásd a rajzot), akkor az egyesült Sajón 104 m

3 víz folyik le, az ónodi vízállás pedig +2 63 m.