Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban
A két keréken kiemelt vízmennyiség megfelel az egész lecsapolt területről lefutó 7'6 mm-nyi 24 órai csapadékmennyiségnek, s az egész állomás munkájáról megfelelő képet nyújtanak a következő adatok: az 1890—1910. év alatt napi 12 órai munkaidővel 100 napnál kevesebbet dolgoztak 10 évben és többet 11 évben; a szélsőségeket jellemzi, hogy 1893-ban a «Holland» 33 napig, a «Kesteven» 23 napig futott, ezzel szemben 1903-ban 253, illetve 232 napig volt munkában. A vízemelés költségeire nézve Mr. H. Bain, a kerület felügyelője, a következő adatokat volt szíves közölni : a két gép szénfogyasztása 24 óránként 32'5 q. s ezt alapul véve (l-80 k/q. szénárral), az 1903. évhez hasonló csapadékos esztendőben a lecsapolt terület minden kat. holdjára Г08 K-t, vagyis holdankint és minden láb emelő magasságért 22 fillért ad ki csupán a szénfogyasztás költsége. Ezzel szemben a vízemelő állomás összes kiadását kat. holdankint 150 K-val állapították meg. Egyebekben a társulat átlagos évi költségvetéséből kiindulva, a kat. holdankint fizetett évi fentartásköltség kereken 6 korona, mely összegben fedezetet találnak mindazok a kiadások, melyek a kerületet a főcsatornák és vízemelő állomás fenntartása s ez utóbbi üzeme, a Vematt's Drain, a Weiland folyó Spalding feletti szakaszának fenntartása, a más érdekeltségektől kezelt Weiland folyó alsó szakaszának és a Glen folyónak fenntartásköltségeihez való hozzájárulás czímén terhelik. E mellett természetesen ügyelembe veendő, hogy a társulatot alkotó kisebb kerületek önállóan kezelik a mellékesatorna-hálózatot s az e czímen felmerülő kiadásokat saját határaikon belül külön-külön viselik. Végül még az általános ismertetést kiegészítem azzal, hogy bár a lecsapoló csatornahálózatot nagy részletességgel fejlesztették ki, különösen a mellékcsatornák sekély volta miatt a teriilet túlnyomó nagy részben talajcsövezve is van, miről az egyes tulajdonosok egészen függetlenül gondoskodnak. Rendszeresebb talajcsövezésről azonban csak a nagyobb birtoktesteken lehet szó, míg általában a csővonalak egyenként torkolnak közvetetlenül valamelyik mellékárokba ; távolságuk 10- 20 m., mélységük 0'60—090 m. közt változik. Annak jellemzéséül, hogy az előbbiekben ismertetett lecsapoló társulatok aránylag kis területen gazdaságosan szervezhetők, röviden ismertetni fogom az 560 k. h. területre alakult «Newland Drainage District» talajjavító kerületet, mely West Butterwick közelében a Trent folyó jobbpartján (10. sz. kép) fekszik. Az eredetileg egyszerű gravitácziós rendszerről, melyet a Trent folyó dagálya ellen a főcsatornán (Spectacle Drain) az úttestbe beépített védőzsilip biztosított, újabb időben a tiszta vízemelő rendszerre tértek át, a midőn szivattyúállomással kapcsolatban a zsilipet teljesen betömték, mert csak ilyen módon érhették el a csatornahálózat kellő lemélyítését s vele a terület teljes lecsapolását. A telep czentrifugális szivattyúval van felszerelve, mely a vizet a főcsatornából közvetetlenül a Trent folyóba emeli; a szivattyú teljesítő képessége 530 m/m. belvilágú csökapcsolással, 3-35 m. maximális emelő magassággal 6 m 3 perczenkint. A szivattyú hajtására 20 névleges lóerejű, két hengeres nagynyomású gép szolgál. Hozzá teljesen hasonló a 2100. k. h. kiterjedésű «Owston Drainage District», melynek szivattyú-állomása (11 12. sz. kép) Owston Ferry-nél a Trent folyó jobb partján, egyike a legmodernebb berendezésű telepeknek. A berendezés áll két 24 indikált lóerejű, fekvő szelepes tandem-gépből, két czentrifugális szivattyúból 610 m.,m-es csőkapcsolással, melyeknek szállítóképessége 3 m. emelőmagassággal 50 m 8 perczenkint.
