Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

így nyert pontok kiegyenlítő vonalát meghúzzuk, akkor a 8. rajz baloldalán látható görbéket kapjuk. A teljes vonallal jelölt görbék közül az alsón a víztömegek nagyobb mértékben vannak felrakva, mint a felsőn. Különösen ebből az alsóból látható, hogy ezek a görbék a valóságosnál inkább kisebb, mint nagyobb víztömeget adnak. A mindenkori felsőzsolczai vízállásoknak megfelelő vízmennyiségek ezzel megvolnának ; kérdés már mostan, mennyit lehet ebből a vízből energiatermelésre felhasználni? Ha a hajók átzsilipelésére szükséges vizet, továbbá a duzzasztás következtében megnövekedett vízfelszínnek a nagyobb mértékű párolgásából eredő, végül az elszivárgás és a gáton, valamint a zsilipkapukon át történő átfolyás okozta veszteségeket átlagosan 15 m

3/sec-ra becsüljük, ez a feltevés a fejleszthető energia nagyságának a szempontjából elég kedvezőtlen, mert napi 12 zsilipeléssel már évenkint mintegy 300 ezer tonna forgalmat lehet lebonyolítani (átlag félterhelésű 600 tonnás uszályokat véve alapul), a hozzá szükséges zsilipelő víz pedig másodperczenkint csak körülbelől 750 liter úgy, hogy a többi veszteségekre szintén 750 liter marad. Induljunk ki tehát ebből a feltevésből : akkor a turbinákon hasznosítható vízmennyiségnek a vízállással való változását az a görbe fogja megadni, a melyet a 8. rajz baloldalán eredményvonal láttat. A fejleszthető energia valószínű mennyiségének a kipuhatolására ismernünk kell még a különböző mennyiségű vízhozományoknak, vagy a mi a vízállások és víztömegek összefüggésének az ismerete után ugyanazt jelenti : a különböző magasságú vízállásoknak a tartósságát. Ebből a czélból az 1892—1911. évek közötti 20 éves cziklus minden esztendejére meghatároztam, hogy hány napig állott a víz a felsőzsolczai mérczén 106," 120, 1'30 stb. felett. A 20 éves időszakból vett átlagokat a 2. táblázat mutatja, a mely külön-külön feltünteti a jégmentes és jeges időszak különböző vízállásainak a tartósságát. Minden évben 15 napot számítottam kavics- és jégeresztésre, továbbá egyéb elkerülhetetlen üzemszünetekre; a jégmentes és jeges időszakot pedig azért választottam külön, mert a jeges időszakban a rendelkezésre álló víztömeget nem ismerjük olyan pontosan, mint a jégmentesben. A jeges időszakba azokat a napokat számítottam bele, a melyeken a feljegyzések szerint a jég a felsőzsolczai mérczénél vagy állott, vagy zajlott. Mint a táblázat első rovatából látható, a jégmentes időszak átlag 290 napig, a jeges pedig 60 napig tart. A 3. táblázat a második alapján készült; azoknak a napoknak a számát tünteti fel, a melyeken a víz a felsőzsolczai mérczén 106—1-20, 1-20—1'30, l-30 — 1'40 m. stb. között állott. Ebben a táblázatban már a jeges és jégmentes időszak nincsen elkülönítve. Az eddigi adatokat már fel lehet használni a Hernád torkolata felett építhető mindegyik liidroelektromos telep közepes teljesítőképességének a kipuhatolására ; hátra van még, hogy ugyanilyen adatokat a Hernádtorkolat alatti szakaszra is nyerjünk. A Hernáddal egyesült Sajóról csak két víztömegmérő adatunk van, vízmércze pedig nem volt rajta egészen a legutóbbi időkig. Ismerjük azonban a Hernádnak a hernádnémetii vízmérczén leolvasott vízállásait s a mércze keresztszelvényében a vízrajzi osztály végezte tömegméréseket, — végül: 1911-ben Ónod község alatt szintén állítottak fel vízmérczét (a hernádnémetii és ónodi vízmércze