Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

218 a mikor — még az értékesíthető energia nagyságának és költségének a tanulmányozása előtt — kidolgozta egy olyan duzzasztógátnak is az általános terveit, a mely a vízerő kihasználására alkalmasabb a tűs gátaknál. E duzzasztógátak rendszerének a megválasztásakor az irányadó szempontok a következők voltak : 1. a gát kezelése lehetőleg egyszerű legyen ; 2. a gáton lehetőleg kevés víz folyjon át hasznosítatlanúl ; 3. az üzemen kívül helyezett gát az árvizek lefolyását ne akadályozza és 4. a jeget, a gát előtt felgyűlő hordalékot és a fölösleges vizet az erőtelep üzemének a megzavarása nélkül is le lehessen bocsátani. Ezeknek a követelményeknek a tapasztalat szerint jól megfelelnek a Stoneyrendszerű táblás gátak. Kiválasztották tehát a VII. számú (felsőzsolczai) vízlépcsőt és egy ilyen Stoney-rendszerű gátat terveztek belé, a melynek az általános terveit a 4—7 rajzokon mutatjuk be. A gátnak két 20 méter széles nyílása van. Mindegyik nyílásban két-két tfíemí^-rendszerű, vasból való zsiliptábla mozog. A táblák a rájuk ható víznyomást <SWiq/-rendszerű görgök útján adják át a pillérekre; a görgők a táblák emelése vagy sülyesztése közben a táblákkal együtt mozognak. Rendes körülmények közt a fölösleges víz a két tábla közt levő résen bukik az alsó bögében levő vízpárnára, a mint a mederpillér oldalnézetén látható, (4. rajz) de a felső táblát az ott felrajzolt helyzetnél lejjebb is lehet ereszteni s akkor a fölösleges víz a felső tábla felett bukik át. Ugyanebben a helyzetben — ha tudniillik a felső táblát még lejjebb eresztik — le lehet bocsátani felette a jeget is. A gát előtt összegyűlő kavics az alsó tábla alatt takarodhatik el. Ha ugyanis az alsó táblát egy kicsit felemelik, akkor a két tábla közt levő rés elzáródik s a víz közvetetlenül a küszöb felett surran át.

1 A táblák Iánczokra vannak felfüggesztve; a lánczkerekek a pillérek alsó szintjén foglalnak helyet (lásd a rajzokban a 115.80 m. magasságú szintet) s másik végükön lógnak az ellensúlyok, a melyek a táblák felemelésekor a pillérek testében hagyott; aknákba ereszkednek le. A leeresztett ellensúlyok elhelyezkedése a mederpillér hosszanti metszetén (4. rajz), a felhúzott táblák helyzete pedig az 5. rajzon látható. Mind a két nyílásnak a tábláit a mederpillérről mozgatják. Minden fölhúzókészüléknek van ugyanis egy-egy főtengelye, a mely a kezelőhíd alatt vonul végig (lásd a 4. ós 7. rajzot) s egy-egy hajtómű forgatja őket. A hajtóművek a mederpilléren, még pedig a pillérnek a hídpálya magasságában levő felső szintjén vannak, az áttételi szerkezetek pedig az alsó szinten foglalnak helyet. A parti pillérek felső szintjén nincsen semmiféle szerkezet, az áttétel itt is az alsó szinten történik. Az elrendezés ilyen módon való megválasztásának, hogy tudniillik a felső szintre csak maguk a hajtóművek kerüljenek, a tengelyek, csapágyak, csigák, lánczkerekek stb. pedig az alsó födélzeten legyenek, két oka volt; így ugyanis ezek a szerkezetek védett helyen vannak és másrészt a közbeiktatott födél és a vele kapcsolatos architektúra az egész műépítménynek tetszetős külsőt ad. 1 Az elzáró tábláknak ilyen módon való kettéosztása Sas Ede min. osztálytanácsos javaslata alapján történt. Azóta Marosvásárhely városa a Maroson valóban épít ilyen kettós osztású zsili" pes gátat.