Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - II. dr. Benedek József: A Sajó vízereje

213 épült fel és sok helyen megtaláljuk benne a vízálló gránitot is, de e mellett igen nagy részét alkotja a medenezének a triász-, réti- és oiigoczén-korbeli likacsos mészkő, lejebb pedig az ugyancsak átbocsátó diluvium és alluvium is. Az éghajlati és hidrológiai viszonyoknak ilyetén alakulása, s ezenkívül a vízgyűjtő terület nagy részének erdővel borított volta adja meg a két folyó középső és alsó szakaszának a vegyes vízjárású folyók jellegét : az áradások elég hirtelenek ugyan, de az apadás lassú, mert a közben megérkező földalatti vizek tovább táplálják őket. Sőt a vízállás-grafikonok sokszor azt a különös jelenséget is mutatják, hogy egy-egy nagyobb nyári eső után, a már bekövetkezett apadás alatt még egy kisebb áradás is közbe jön — anélkül hogy a medenczében újabb eső esett volna — a mit úgy lehet magyarázni, hogy a földalatti vizek tetőzése csak késedelmesen jut bele a folyóba. Egyforma éghajlati viszonyaiknál fogva az áradások mind a két folyón egyidőben jelentkeznek. Típusos árvizet csak a hóolvadás okoz rajtuk, — ez általában márcziusban szokott elkövetkezni, — egyébként azonban az év bármely szakában megáradnak, ha a medenczében nagyobb esőzés volt, s ezek az évközi áradások sokszor a tavaszinál is nagyobbak. Vízállásuk a tavaszi hónapokban általában közepes ; legalacsonyabb nyár végén és őszszel (augusztus—október); a késő őszi esőzések alkalmával — mikor az elpárolgás már sokkal kisebb — ismét megdagadnak s középvizük egészen a hóolvadásig tart. III. A csatornázó tervek ismertetése. Az 1908. évi XLIX. törvényczikk a Sajónak a torkolattól Bánrévéig terjedő 115 km, hosszú szakaszát is azok közé sorozta, a melyeknek hajózhatóvá tétele közgazdasági szempontból szükséges. A törvény a hajózhatóvá tételt főleg azzal, okolja meg, hogy az egész Felső-Tiszának ez az egyetlen mellékfolyója, a melynek medenczójében kőszén található,

1 ezenkívül a megokolás szerint egyéb bányatermékek, mint kő és érez is bőven vannak benne, a melyek nélkül pedig épen a Tiszavölgye, a magyar Alföld szűkölködik. Ez időszerint ennek a szakasznak az alsó részére, vagyis a torkolattól Miskolczig terjedő szakaszra készítették el a csatornázás terveit s egyelőre csak ezeknek a terveknek a megvalósítását tűzték ki czélul. Ennek a szakasznak a helyszínrajzát és hosszanti metszetét a 2. és 3. rajz mutatja. Miskolcztól le egészen a Tiszáig az egész völgyet keresztül-kasul hálózzák az elhagyott s ma már többé-kevésbbé művelés alatt álló holtmedrek ; egyes szakaszokon, — mint például Sajópetri és Ónod közt — a Sajó ma is több ágban folyik, a melyek közül hol az egyikben, hol a másikban van a tulajdonképeni főér. A medernek ez a változó volta adja magyarázatát annak, hogy a felső termőréteg kivételével úgyszólván az egész Sajóvölgy homok- és kavicsrétegekből épült fel ; nagyon ritka helyen és csak olyan mélységekben lehet agyagot találni a hova a Sajó medre az újabb korban már nem hatolt le. Hordalékában Miskolcz táján még tojásnagyságú kavics is van ; lejebb ter* Erre vonatkozólag lásd szerzőnek "A szén a Sajó árúforgalmában» czímü tanulmányát a Vízügyi és Hajózási Közlöny 1911. évi 1—3. számaiban. 16