Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

204 VIII. Tanulmányunk utolsó fejezetében a Duna mai nemzetközi helyzetével kívánunk foglalkozni a hajózó rendszabályok szempontjából. Bátran állíthatjuk, hogy nincsen folyam az egész világon, melynek völgyében a lefolyt évezredek alatt az egymást uralomban felváltó népek, nemzetek és államok oly sokaságban követték volna egymást, mint a Duna völgyében. Sőt e forrongások részben ma sincsenek befejezve. Hogy ily viszonyok közepett a hajózás sem fejlődhetett oly mértékben, mint a folyamnak a hajózásra alkalmas volta és nagy jelentősége feltételezné, önmagától értetődik. A Duna völgyében mint parti államok érdekelvék: 1. Württemberg, 2. Bajorország, 3. Ausztria, 4. Magyarország, 5. Bosznia Herczegovina (a Száva völgyében közös tartomány AusztriaMagyarországgal és mint ilyen, külön autonom hatáskörű belügyeiben), 6. Szerbia, 7. Románia, 8. Bulgária. 9. Oroszország, vagyis ennyi külön törvényhozásnak van ez idő szerint joga a hajózás szempontjából rendelkezni, rendszabályokat alkotni. A Dunán az 1856. évi párisi szerződés értelmében tulajdonképen csak két testületnek volna joga a hajózó rendszabályokat megállapítani, ú. m. a 16. §. értelmében szervezett európai Dunabizottságnak a Duna torkolati részére és a 17. §. értelmében felállítandó állandó parti bizottságnak a folyamnak többi részére. A parti államok között az erre vonatkozó Dunahajózási szerződés 1857. évben létre is jött és 1858. év január 9-én Bécsben elfogadták, azonban a 44. §-a a parti államok bizottságának szervezését további egyezménynek tartotta fenn és az a valóságban nem is jött létre. Miután pedig bizonyos mértékű reodszabálj-okra mégis volt szükség, az 18ö7. évi Dunaszerződésben foglalt elvek s főként a 34. §-a értelmében, mely szerint egyelőre a parti országok mindenikében fennálló vagy netalán még megjelenő ilynemű törvények és szabályok mindamaz esetekre alkalmazandók, melyeket a hajózó egyezmény előre nem látott, Bajorország, Ausztria és Magyarország a közös egyezményt külön rendszabályokkal pótolták. így Magyarország 1869. évi április hó 21-én kiadta az «Ideiglenes utasítást a hajózási jog gyakorlásáról» és ugyancsak az «Ideiglenes folyó-, csatorna- és tóhájózási rendszabályok»-at. Eljárását a kisérő körrendelet a következőkben okolta meg: «Habár Magyarországban a folyó-, csatorna- s tóhajózásra vonatkozó törvények és rendszabályok nem léteznek, sőt utasítások is hiányzanak : mindamellett egyrészt tekintettel arra, hogy az 1865/7. évi XVI. t.-cz. 7. §-a szerint Magyarországon is érvényesnek tekintendő az 1857. évi Dunahajózási okmány XXXIV. szakasza, egy, a Duna egész területére érvényes hajózási törvénynek, a vízrendőri szabályzatnak, a parti államok részéről kiküldendő s már 1871. évben megala-