Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

6. füzet - I. Kvassay Jenő: A nemzetközi Duna és Magyarország

196 nem túlnagy, és hogy nem vámjellegű, ezzel tulajdonképpen a kérdésnek érdemi részét el is intéztük, mert hozzájuk viszonyítva annak a további ellenvetésnek, hogy a hajózó illetékeket a magyar kormány egyoldalúan és nem az érdekelt többi államokkal egyetértve állapította meg, csak alárendelt jelentősége van. Az aldunai munkálatok végrehajtását, amint ismeretes, az 1878. évi berlini szerződés LVII. czikke szabályozza. «A Vaskapunál és a zuhatagoknál levő hajózó akadályok elhárítására szükséges munkálatok végrehajtása Ausztria-Magyarországra bizatik. A folyó ama részének partmelléki államai meg fogják adni mindazon könnyebbítéseket, melyek ezen munkálatok érdekében igényeltethetnének.» «Az 1871 ik évi márczius 13-iki szerződés Vl-ik czikkének határozatai, melyek e munkák költségének fedezésére szolgáló ideiglenes díj szedésének jogáról szólnak, Ausztria-Magyarország javára fentartatnak.»

1 Hosszabb tanácskozások után az osztrák kormány kívánságára 1880-ban a magyar kormány hajlandónak nyilatkozott a szabályozó munkálatokat kizáróan Magyarország terhére elvállalni ama határozott kikötéssel, hogy a munkálatok részletes tervei, a kivitel módozatai ós a szedendő hajózó illetékek tekintetében az elhatározás joga egyedül a magyar kormányt illeti meg, mert költségeikhez Auszria semmivel sem járul hozzá. Ily körülmények között Magyarországnak elhatározását a hajózó illetékek tekintetében csakis a fentebb érintett 1871. évi londoni szerződés VI. czikke szabályozza. Ha a berlini szerződés e tekintetben meg akarta volna kötni az osztrákmigyar monarchia kezét, épen úgy körülírt i volna a hajózó illetékek megállapításának módját, mint az 1856. évi márczius 30-iki párisi szerződés XVI. czikke tette a suliuai torkolat javítása czímén szedhető illetékekre nézve, midőn az európai Dunabizottság, vagyis az érdekelt hatalmak szavazatának többségéhez kötötte. Különben is példátlan eset volna, hogy valamely állam egymaga viselje az ily munkálatok költségeit, ellenben a többi érdekelt állam hozzájárulásától függjön az illetéknagyság megállapításának joga. A Panama-Canal Act. hasonlóan elismeri és kimondja ama nemzetközi alapelvet, hogy a szedendő illetékek nem lehetnek nagyobbak, mint a belefektetett tőke kamataira és törlesztésére szükséges összeg, hozzáadva a fentartás és kezelés költségeit, de azért az illetéknek ezen a kereten belül való szabad megállapítását magának fentartotta és érvényesítette is.

2 Ez elvi álláspontot nem tekintve, különben eleget tett a magyar kormány 1 Az 1871. évi londoni szerződés VI. czikke a kővetkezőket tartalmazza: A Duna ama szakaszának parti államai, hol a zuhatagok ós a Vaskapú akadályozzák a hajózást, íentartják maguknak ez akadályok oltávolitására vonatkozó megegyezést ; a szerződő hatalmak ezzel szemben elismerik ama jogukat, hogy ideiglenesen bármely nemzetbeli kereskedelmi liajóra, melyek belőle hasznot húznak, illetéket vethessenek ki egész addig az időig, míg a munkálatok végrehajtására felvott kölcsönt le nem törlesztik ; és kijelentik, hogy az 1856. évi párisi szerződésnek XV. czikko nem fog alkalmazásba jönni a folyónak eme szakaszára addig az időig, míg a kérdéses tartozást vissza nem fizetik. (Az 1871. évi londoni szerződés franczia szövege megjelent a Reiclisqesetz-Blait 1871. évfolyamában.) 2 A Panama-Canal Act. i. §-a az Amerikában épített és amerikai lobogó alatt járó hajókra más nemzetbeliokkel szemben jelentékeny kedvezményeket biztosit.