Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - V. Apró közlemények

161 A munka folyamán láttuk, hogy egyes helyeken nagyon kevés czement fogyott el, más helyeken pedig egy lyuk kisajtolása Va napig, sőt tovább is tartott. Valószínű, hogy ilyen helyeken a források üregeket mostak. A cső beveróse a 4. sz., a besajtolás pedig az 5. sz. fényképen látható A 3 főforrás helyének kisajtolása után még egy kísérletet hajtottunk végre. Ugyanis a csege elején és végén a szekrényes zárógátat a munka végeztével újra el kell távolítani, hogy ott a hajók ki- és bejárhassanak a zsilipbe. Épen ezért itt a szekrényeknek a fenék feletti része nem betonból, hanem csak agyagtömésből készült, hogy könnyebben lehessen elbontani. (L. az 1. sz. rajzon a C-D metszetet). Ezen az agyaggáton keresztül természetesen, ha nem is nagyon sok, de azért mindegyik zsilipvégen mintegy 5—6 liter víz szivárgott be az alapgödörbe. Az alsó fejnél megkisérlettük ezt a szivárgást is elzárni czementbesajtolással. A lyukaknak egymástól való távolságát itt is 50 centiméterre vettük, de a szekrény padkája miatt 2 sorban, mint ez az 1. és 3. sz. rajzon látható. Az egész sajtolás ugyanolyan módon történt, mint az előbb leírt forrásoknál, azzal a különbséggel, hogy a csöveket nem vertük le egészen a szekrények aljáig, mivel itt alulról úgy sem voltak források (a szekrények alsó, beton-része igen jól zárt), hanem csak az agyagrész aljáig, illetőleg valamivel alája. Az árvíz levonulván, az alapgödröt újból kiszivattyúztuk, mely 1912. július 24-én lett újból szárazzá. Akkor konstatáltuk, hogy a források eltömése minden reményen felül sikerült. A XVII—XX. sz. szekrényeknél jelentkezett 3 nagy forrás közül 2 teljesen eltűnt, a harmadiknál pedig jelentéktelen, egész kis csurgás maradt csak meg, de néhány nap múlva ez is teljesen bedugult, úgy látszik a külső oldalon lévő czementtejtől. A hol azelőtt a források voltak, az a szakasz lett azután a gátnak a legjobban záró, legszárazabb része. Ez alkalommal még egy érdekes jelenséget láttunk. Még a besajtolás előtt, májusban az egyik forrástól a szivattyúkút felé alagcsöveket kezdtünk fektetni. Az árvíz miatt ez a fektetés azután abbanmaradt, az alagcsövek szabadon ott feküdtek a gödör fenekén. Most a leszivattyúzás után meglepetéssel láttuk, hogy a kívül sajtolt czement egy része a források helyén bejutott az alapgödörbe és ott saját súlyával (mivel az alagcső vége nem ért egészen a szekrényig), szabadon bejutott az alagcsövekbe és teljesen kitöltötte. Ez, miután itt homok nem volt sem a besajtolt anyagban, sem az alagcsövekben, tiszta czementből álló. mintegy középpuha viasznak megfelelő keménységű anyag volt. A szilárdsága csekél\

r volt, de a vizet teljesen elzárta Ez a körülmény arra nézve nyugtatott meg minket, hogy ha az alapgödör teljes víztelenítése czéljából szokásos alagcsövezés kitöltése még ily nyomás nélkül, tisztán saját súlyával és le nem kötött czementlével is tűrhető, annál inkább kifogástalanul lehet nagy nyomással, homokos czementhabarcscsal végrehajtani. Az alsó agyagszekrényeknél a kisajtolás már kevésbbó kedvező eredménynyel járt. A víz mennyisége ugyan szemmel láthatóan megcsökkent (talán felére), de teljesen nem szűnt meg. Ezt a körülményt nagy részben annak lehet tulajdonítani, hogy a besajtolás csak a homlokoldalon és nem eléggé a sarkok körül is törtónt. A besajtolás a homlokoldalon a vizet valószínűen meglehetősen elzárta, de a sarkokról a víz a sarkok kisajtolása híján továbbra is szabadon jöhetett be az agyagtömésen át be a gödörbe. Ugyanis a XV. és XII. sz. szekrényeknek a sarkoknál levő vége nem betonból, hanem szintén agyagból áll.