Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban

53 szabad vagy korlátolt használatára, akkor is, ha az épitőtelkek alakítása miatt válnak szükségessé; 18. Csatornázások, vízfolyások, cső-, cserép- és téglagyártás, kövezés ; 19. Kísérleti aknák vagy bármely más előzetes munkák bányák fejlesztése czéljából; 20. Hidak; 21. Épületek bővítése és átalakítása bérbeadásuk czéljából; 22. Épületek emelése városokban, a helyi vagy bármely más hatóság által bérbe vett, vagy kisajátított épületek helyett ; 23. E művek bármelyikének helyreállítására, bővítésére vagy fejlesztésére szolgáló munkálatok. Áttekintve most már általánosságban az ismertetett törvények sorozatát, elsősorban szembeötlő jelenség az egységes vízjogi törvény hiánya, másodsorban a különböző törvényekben kifejezésre jutó elvek tekintetében az állami be nem avatkozás elvének érvényesülése, azaz a vízügyi igazgatásnak széles hatáskörrel felruházott önkormányzati szervekre való áthárítása, az államhatalom tevékenységének csupán az engedélyezés és ellenőrzés terére való korlátozásával. Végül, a mi az állam mezőgazdasági politikájának irányát illeti, bár nyilván megvan a hajlandóság, hogy az állam mezőgazdaságát a birtokjavító munkálatok egész sorozatával támogassák s kifejezésre jut közérdekű voltuknak elismerése is, azonban nem érvényesül benne az a felfogás, hogy egyesek vagy érdekcsoportok a köznek anyagi támogatását követelhetnék. Befejezve ezzel a talajjavító ügyeknek az adminisztráczió és gazdaságpolitikai szempontból való tárgyalását, áttérek a talajjavító munkálatoknak, tehát az öntözésnek, lecsapolásnak és sankolásnak gazdasági és műszaki ismertetésére. Öntözései-. Hazai viszonyaink között szinte megszoktuk az öntözést abból a szempontból tekinteni, hogy czélja az évi vagy időszaki csapadék mennyiségében mutatkozó hiány pótlása s a nedvességnek, mint a termelés egyik elengedhetetlen tényezőjének, a kellő időben és szükséges mennyiségben biztosítása. Az öntözés hatásának ez egyoldalú értékelésével kissé ellentmondásnak tűnik fel, hogy Angolországban, melynek évi csapadékmennyisége nyugaton 1000- 1250 mm. és délen 750 1000 mm. közt változik s levegője egyébként is páratelt, nagy kiterjedésű és nagy befektetést szükséglő öntözött műréteket találunk épen az ország ama részeiben, melyekben az évi csapadék nagy mennyisége a talaj kellő nedvességét úgy is biztosítja és az öntözést az évnek épen amaz időszakában gyakorolják, melyben a talaj bő nedvességű. Es a látottak átgondolása után, úgy hiszem, alig tévedek annak megállapításában, hogy valamely öntözés nedvesítő, trágyázó és a talaj hőmérsékletét szabályozó hatása közül az angol viszonyok között legkevesebb jelentőségű a nedvesítés és első sorban a talaj hőmérsékletét szabályozó, másodsorban trágyázó hatását értékelik. Köztudomású és kísérletileg is igazolható, hogy a talaj körülbelül 1'80 m. mélységig megérzi a napi hőmérséklet ingadozását és pedig a hőmérséklet változása sokkal erősebb a felső, mint az alsó rétegekben. Ezzel a megfigyeléssel kapcsolatban szinte önként kínálkozik az a gondolat, hogy a víz és légkör hőmérséklete közti különbséget a tenyészet javára értékesítsük abban az időszakban, a midőn magasabb hőmérséklete miatt az öntöző víz védi és melegíti a