Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - IV. Beliczay Endre: Tíz év az Egyesült Államok kormánya létesítette öntözések történetéből

147 4. A Talaj javító Törvény módosításai. Legfontosabb volt közöttük, hogy 1910. junius 25-én mintegy 100 millió koronával növelték a talajjavító alapot. Ez első sorban a megkezdett munkák befejezésére szolgál. Új tervek megvalósításához csak akkor foghatnak hozzá, ha a főhadmérnöki karból alakított bizottság ajánlata alapján az elnök az építéshez hozzájárul. Kezdetben sok telepes nagy nélkülözések közé jutott a miatt, mert igen korán odaköltözött a nép az öntözendő területre, mikor még víz híjján úgyszólván sivatagok voltak. Hogy ez ne történhessék, elrendelték, hogy csak akkor lehet letelepedni, mikor már a vízzel való ellátás biztosítva van. Viszont minden egyes farmertől megkövetelték, a helyben lakást, hogy az öntözőmozgalom czélját : nevezetesen önálló polgárság megteremtését elérjék. Ezen egyesek üzérkedésből rést akartak ugyan ütni, de minden igyekezetük hiábavaló volt, mert hiszen ez volt épen a törvény czélja. Ez igen bölcs intézkedésnek is bizonyult, ellentétben a magánvállalkozók létesítette telepek szabályzataival, a melyeken bárki, tehát távollakó idegen is szerezhetett farmot. Ennek ugyanis az lett a következménye, hogy az illetők földjüket bérbeadták, s nem mozdították elő független gazdaosztály keletkezését. 5. A farmok nagysága. Kritika tárgyává tették a törvénynek azt a rendelkezését, hogy helyesen állapították-e meg 160 acreben (mintegy 100 kat, hold) az egy család eltartására elégséges öntözött birtokegység nagyságát. Rájöttek, hogy e terület inkább nagyobb, mint kisebb a kelleténél. Sokszor előfordult ugyanis, hogy egyes farmerek — a kikben általában megvan a törekvés, hogy különböző czímeken még ennél is többet foglaljanak — alig 40 acret tudtak megművelni, s nem tudták talajjavító járulékaikat fizetni. Ezzel pedig maguknak is, a köznek is csak kárt okoztak, mert e földek után az alap nem térülvén vissza, kevesebb új befektetést lehetett tenni. Alig fordult elő panasz abból folyóan, hogy az elfoglalt terület ne lett volna elegendő, még lia csak 20 acre volt is az, ellenben sokszor kellett és lehetett egyes farmereken azzal segíteni, hogy megfelezték birtokukat. 6. Az eddig beruházott tőkék nagysága. Mint fentebb említettük, a mult év közepéig beruházott államtőke 360 millió korona. Ennek egy része már visszatérülőben van — a teljesen befejezett öntözések után törlesztő járulékok alakjában — más része még befejezetlen munkálatokban fekszik. Az I. számú táblázat mutatja a fentemlített határidőig tett beruházásokat. A mi az öntözések sikerét illeti, azt más öntözések termésátlagaival való összehasonlítás útján ítélhetjük meg. Hogy az eredmény nem olyan jó, mint lehetne, annak oka az, hogy a talajt még nem dolgozták át kellően, a farmerek még nem használnak trágyát, s hogy még járatlanok az öntözés mesterségében. A helyzet azonban évről-évre javul, ha ezt a táblázatok nem is mutatják, a minek oka az, hogy a foganatba vett újabb öntözések rontják az átlagokat. Így pl. a II. táblázat szerint az átlagos termésérték 1909-ben 29'10 dollár volt, ez 1910-ben 27'50 dollárra, 1911-ben pedig 23 20 dollárra csökkent. Része van e csökkenésben mindenesetre annak is, hogy az újabb feljegyzések pontosabbak. Tagadhatatlan azonban, hogy sok földet kizsaroltak és elmocsarasítottak a helytelen öntözés, s a kellő lecsapolás hiánya miatt. Hisz kellő művelés ós lecsapolás nélkül a gazdag völgytalajok is hovatovább kimerülnek.