Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - III. Becker Ádám: A legutóbbi évtized kulturmérnöki munkálatai BarsmegyébenBecker Ádám

138 vetik át a víz sodrát a túlsó partra és nem idéznek elő forgót a védendő part mentén, hanem csupán csendes vizet. Ugyanezt az elvet érvényesítettem Nagykálnán a község belsőségei alatt és Garamvezekényben a legveszélyeztetettebb partrészen. Véleményem mindezek után az, hogy a folyóvízzel nem szabad erőszakoskodni, hanem igyekezni kell saját erejét is felhasználni a védömüvek állandósítására. Ki kell használni a hordalékos vízfolyások legveszedelmesebb tulajdonságát, a zátonyalakítást saját hasznunkra. Oda kell rakatni a folyóval a kavicsát a partvédőművünk lábazata elé, hogy ott természetes lankás part keletkezzék, akkor a leggyengébb rőzsepartvédőmű is megmarad, míg ellenkező esetben a legjobb minőségű kő is elsülyed a fejlődő mélységben. IV. rész. A patakrendező munkálatok előadásakor mellőzni fogom a számos végrehajtott pataktisztogatást és egyenesen rátérek a Podluzsánka és Szikinczepatakok rendezésére. (L. a 13. képet.) Még a 18-ik században történt, hogy a lévai járás vízben szegény keleti határszélének és a vele szomszédos Hont megyei vámosmikolai járásnak vízzel való ellátása czéljából Bars vármegye közönsége a Pereczcsatornát megásatta. Ez a csatorna Nagykoszmály község határában indult ki a Garamból, Léván felvette a Podluzsánka patakot és Vámosladány és Hontfüzesgyarmat között beleömlött a Szikinczébe, a melylyel együtt Csata alatt Páld község határában ömlött vissza a Garamba mintegy 80 km. út után. A csatornán keletkezett vad öntözések és malmok gátjai azután tettek róla, hogy az azelőtt vízért sóvárgó parti birtokosok csakhamar beteljenek az óhajtott vízzel. A 4 köbméter/sec vízemésztésre szánt Perecz a Podluzsánka árvizét épen oly kevéssé vezethette le, mint a mily kevéssé bírhatta meg a Szikinczének a malomgátak következtében feliszapolódott medre a Perecz vizével is megszaporodott saját árvizét. Ily módon azután a Podluzsánka 120 •km. vízgyűjtő területről 18 köbméter/sec, a Szikineze 250 •km. vízgyűjtő területéről 35 köbméter/sec víztömeget szállított minden 40—50 mm.-es csapadék után a lévai, iüetve vámosladányi rétekre és jóformán hasznavehetetlenné tett mintegy 10.000 kat. hold értékes területet, és megrontotta Léva vidékének köz- és állategészségi viszonyait. Hogy miként kellett volna e csapáson segíteni, már 1880-ban megmondotta és szép tervezetben ki is dolgozta hazánk első kultúrmérnöke Kvassay Jenő. De az érdekeltség akkor még nem volt meggyőződve a munkálatok szükségéről. Leidenfrost Tódoré az érdem, hogy az első tervezés óta eltelt 25 év után a lévai <í?eAoeWer-uradalmat — ámbár az már legnagyobb részben mentesítve volt — 1300 kat. holddal belevive az érdekeltségbe, minden akadályt leküzdő lelkesedéssel lehetővé tette a Podluzsánka és Szikinczevölgyi patakszabályozó társulatnak az 1906. évben való megalakulását. 1907-ben az alapszabályokat jóváhagyták, s a társulat 1908-ban a Mátéffy Sándor-Шъ, 1901-ben készült tervre, a mely a Kvassay-té\e terv elveit teljesen érintetlenül hagyta, megkapta az engedélyokiratot. 1909-ben kölcsön útján megszereztük az előirányzott 500.000 koronás költséget és az 1910. április