Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - III. Becker Ádám: A legutóbbi évtized kulturmérnöki munkálatai BarsmegyébenBecker Ádám

135 Ez összehasonlításból is az az igazság bizonyul be, hogy a mérnöknek sohasem szabad egyetlen minta szerint dolgoznia, hanem minden művét a helyi viszonyok szerint minden általánosítástól menten, önálló felfogás szerint kell végrehajtania. III. rész. Bars vármegye leggazdagabb vidékét a Garam folyó szeli át és rendetlen folyásával sok keserűséget okoz a parti birtokosoknak. A Garamnak Tolmácstól a torkolatig terjedő' szakasza a régebbi időkben a komáromi m. kir. folyammérnöki hivatal gondozásában volt, Tolmácstól felfelé pedig a komáromi kultúrmérnöki hivatal kezelte a zólyomi határig. Alig e felső szakaszon alig fordult elő valamely munka, a tolmács-csatai szakaszon annyi volt a panasz a partrocgálások miatt, hogy a folyammérnöki hivatalnak már a megelőző évtizedben állandóan kellett partvédezetekkel foglalkoznia, sőt e szakaszra egységes szabályozó tervet is kellett kidolgoznia. Felsőbb rendeletre azután 1903-ban átvette a kultúrmérnöki hivatal a Garam alsó szakaszának kezelését is, csupán a folyamatban lévő Breuner-uradalmi, zselizi 16 km.-es átmetszés maradt a teljes befejezésig a folyammérnökség kezén. E munkálat befejeztével 1905-ben kezdődik meg a kultúrmérnöki munkásság a Garamon épen az említett átmetszés következtében. Az átmetszés fölött és alatt jó előrelátással megépített partvédőmüveket az átmetszés következtében kétszeresére emelkedett vízesés elseperte, Ezeket pótolni kellett. Az úgynevezett Medveczky-ié\e kőhányással terhelt rőzsepokróczozás helyett az uradalom kívánságára valami olcsó dolgot kellett építeni. Ezen a rendkívül veszélyeztetett két ponton 1905. és 1907-ben megépítettem összesen 245 m. partvédművet kizáróan rőzsehengerekből. E védőművek között szerepel három fenékgát is. Leszámítva az uradalom területéről szerzett rőzseanyag értékét, az uradalomnak a munka métere alig került 10—11 koronájába. Ugyancsak 1907-ben építettük meg a nagyodi Garampart-biztosításokat a község belsőségeinek védelmére összesen 350 m. hosszúságban 50% államsegélylyel, összesen 8230 К költséggel, tehát 28 К méterenkinti egységáron. Itt a kisvíz színéig rőzsehenger-alapot alkalmaztunk, melyre a rendes árvíz színéig felérő 1 : 1 rézsűben rakott kőburkolatot építettünk. 1908—1910. években hajtottuk végre a nagykálnai Garam-szabályozást, a mely két mederelzárásból — összesen 307 m. hosszúságban, — 245 m. partbiztosításból, 169 m. fenékgátból és 38 m. keresztgátból áll. Az építő költség 21.249 К volt. Ebből az állam 14.771 koronát térített meg a községnek a veszélyben forgó belsőségekre való tekintettel. A szabályozott folyószakasz hossza 800 m., a méterenkinti szabályozó költség tehát 26 K. A partvédőművek rőzsehengeren nyugvó kőburkolatok fenékgátak védelme alatt. A mederelzárások kővel leburkolt rőzsehengerek. A fenékgátak 4 m, hosszú rőzsehengerekből, a keresztgátak régi művek maradványaiból kiszedett kövekből készültek. Végre 1911—1912-ben építettük meg a garamvezekényi partbiztosításokat