Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

5. füzet - III. Becker Ádám: A legutóbbi évtized kulturmérnöki munkálatai BarsmegyébenBecker Ádám

131 rontottunk és hogy kizáróan helybeli, a munkálatok közben kitanított embereket alkalmaztunk, a kik az aláesövezés m.-ét mindenestől 12 — 16 fillérért végezték el. Ezek az emberek ma már az egész országban a legkapósabb alagcsőmunkások, minek következtében otthon is követelőbbek lettek. Azért az elmúlt évben végrehajtott alácsövezések kat. holdankinti költsége már Léván is 200—220 koronára emelkedett. II. rész. A barsmegyei talajjavító munkálatok között az öntözéseket tárgyaljuk a második helyen. A magyar gazda a mennyire kedveli a lecsapoló munkálatokat, annyira húzódozik az öntözésektől. A lévai uradalomban még a szóban forgó évtized előtt létesített rétöntözések maradványaként már csak a duzzasztó zsilipnek a Perecz partjain felejtett szádfalai éktelenkednek; az agyonöntözött, elsavanyodott réteket már rég feltörték és aláesövezés után besorozták a gényei és dobogói gazdaság norfolki négyes vetésforgóiba, A zselizi uradalom ugyancsak régi 600 holdas öntözéseinek az uradalom új bérlője, az oroszkai ezukorgyár, vetette végét a mult évben. Mert hogyan fizessen 70 К haszonbért egy hold oly rét után, mely 10—15 mm. széna- és sarjútermést ad. Barsmegyében régi keletű öntözései csak a parasztoknak vannak még. Ezek a míg a maguk módja szerint kezelhetik öntözéseiket, addig teljesen meg is van. nak velők elégedve és fenn is tartják őket. Ha azonban a hatóság beleavatkozik a dolgukba és ellátja őket tervekkel és engedélyokiratokkal, hogy egyrészt növelje a rétek terméseredményét, másrészt közérdekből szabályozza a vízkivételeket, akkor ők egyszerűen bejelentik, hogy öntöző jogukról lemondanak. A régi öntözések közül Barsmegyében többnyire csak azok állanak fenn, melyeken a hatósági eljárást még be nem fejezték, vagy a melyeket a hatóság még nem talált meg. Az egyedüli mürét Barsmegyében, a mely minden tekintetben megállja a helyét és a melylyel gazdája is meg van elégedve, az esztergomi székes főkáptalan mikófalvi rétje. (L. a 4. képet.) Ezt a rétet régebben is öntözték már a mikófalvi malomárokból. Az öntözésnek régi gyakorlata az volt, hogy a malomárok vizét, a melyet a szelepcsényi, fából épített duzzasztó zsilip szolgáltatott a Zsitva patakból, egyszerűen rácsapták a rétre ideiglenes vízelfogásokkal. Ennek az eljárásnak az volt a vége, hogy a rét mélyebb fekvésű része vadvizessé vált és elsavanyodott, a magasabb terület pedig kiszáradt, s minthogy trágyázásra nem is gondoltak, minden körülmény megvolt reá, hogy ez az öntözött rét tönkre menjen. Ez meg is történt. Régi időktől ismerve a rét hideg, meglehetősen kötött és részben elnedvesedett talaját, továbbá a gazda ama törekvését is, hogy a rét minél kevesebb árokkal és töltéssel legyen átszabdalva, az 1908-ban végrehajtott új öntözőművek megtervezésekor arra törekedtem, hogy az itt elkerülhetetlenül szükséges lecsapoló árokhálózat szolgáljon egyszersmind öntözésre is. Ennek az elvnek figyelembe vételével sikerült olyan kiviteli tervet készíteni, mely szerint a 87 kat. holdnyi