Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - V. E. Újváry Dezső: Talajjavító munkálatok Angolországban

4-t) A védekezés kényszerűsége indította Anglia királyait már a XIV. században arra, hogy időnként bizottságokat küldjenek ki az ország egyes részeibe, hogy a tengerpartok védelmi müveit megvizsgálják, s ott, a hol hiányosak, helyreállításukat elrendeljék, vagy a fenntartás iránt rendelkezzenek. A midőn tehát a XV. és XVI. században hozott törvények a vízépítészeti kerületi bizottságokat (Commissions of Sewers) szervezték, már csak a szokásjogot törvényesítették és e bizottságok jogait és kötelességeit határozták meg szabatosabban. A vízügyi igazgatás emez első szerve lényeges változás nélktil állott fenn 1833-ig, a midőn hatáskörét kiterjesztették a részére kijelölt területen fekvő tengerparton és hajózható, vagy az árapály hatása alatt álló és a beléjük torkoló folyókon fennálló összes természetes vagy mesterséges védelmi művekre, új művek létesítésére és a fenntartás vagy új művek létesítése czéljából szükséges területek megszerzésére. Ugyanennek az intézménynek további szerves kiépítését szolgálja az 1861. -évi «Land Drainage Act» a hatáskör kifejlesztésével, az eljárás szabályainak rendezésével és ama jogoknak és kötelességeknek megállapításával, melyeket e bizottságok alakítása, működésük engedélyezése és ellenőrzése tekintetében a földmívelésiigyi minisztériumra (Inelosure Comissioners és 1889-től Board of Agriculture and Fisheries) ruháztak. A törvény szerint a földmívelésiigyi miniszter javaslata alapján az uralkodó vízépítészeti kerületi bizottságot (Comissions of Sewers) nevezhet ki az ország bármely részére és fennhatóságuk alá rendeli mindama területeket, melyeknek egyesítését gazdasági, műszaki vagy bármily czélszerűségi okok szükségelik. A javaslat bemutatása végett kérvény nyújtandó be a minisztériumhoz, melyet az alakítandó kerület határain belül fekvő területek tulajdonosainak xj

l

ü része ír alá. A kérvényt mindenesetre elutasítják, lia a benyújtás után tartott helyszíni vizsgálat rendjén a bevonandó terület x/

8 részének tulajdonosai az alakulástól írásban megtagadják hozzájárulásukat. Viszont a minisztérium javaslatára egyszer már megszervezett bizottságok állandó jellegűek s csak királyi rendelettel oszlathatók fel és a testületben megüresedő állásokat királyi kinevezés útján töltik be. Minden vízépítészeti kerületi bizottság saját területének határain belül önállóan intézi a következő ügyeket : 1. meglevő munkálatok fenntartását, 2. meglevő munkálatok fejlesztését, 3. új munkálatok létesítését. A törvényben megadott részletezés szerint továbbfejlesztés czímén értendő minden oly munkálat, mely a már fennálló műveknek, vagy általában meglevő vízfolyásoknak javítását czélozza, mélyítéssel, szélesítéssel és a vízfolyás akadályainak — töltéseknek, gátaknak — eltávolításával vagy átalakításával ; ide tartozik az új munkálatok létesítése, minden folyószabályozó művelet, melynek czélja a vizek kártételei ellen új medrekkel és művekkel való védekezés, továbbá iecsapolás, vízzel való ellátás, sankolás és öntözés. A törvény felhatalmazza a bizottságot, hogy a munkálatok czéljára területeket sajátíthasson ki, járulékot vethessen és szedhessen mindennemű költségeinek fedezetéül és hogy eme járulékok lekötésével kölcsönöket vehessen fel. E széles jogkör azonban több és nagymértékű korlátozásnak van alávetve, lia a törvény életbelépte előtt már fennállott ú. n. régi jogok korlátozásáról, vagy megváltoztatásáról van szó, különösen pedig