Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - IV. Wagner GyulaA Béga csatornázásának újabb munkálatai

47 és O'őO m

s homok keverékéből álló betonból készül. A falazat többi felmenő részén 200 kg. portland- és 50 kg. románczement, 0'9 m

s kavics, 0 5 m

s homok keverékéből álló betont alkalmazunk. A vállalat munkaterve szerint még ez évben elvégzi a szádfalazást a zsi1 ip körül. A legfelső két zsilipnél még egy változtatás történt a zsilipek ideiglenes elzárása dolgában. Az alsó zsilipek ideiglenes elzárása ugyanis úgy történik, hogy a falakban erre a czélra készített hornyokba 30—30 cni.-es gerendákat helyezünk egymás fölé és a 2 egymás mellé helyezett gerendasort agyaggal töltjük ki: vagy kisebb vízszínkiilönbségkor egyetlen gerendasort helyezünk el és vízálló vászonnal borítjuk le. Ez elzáró mód, nem tekintve, hogy az agyagnak a gerendasorok közül való kivétele körülményes, nehézkes azért is, mert a 10 és fél méteres gerendákkal bajosan lehet dolgozni. Épen ezért a németországi és cseh zsilipeknek megfelelően a gerendás elzárás helyett mind a VI., mind az V zsilipnél tűselzárást választottunk, a mely egyrészt kevesebb faanyaggal könnyebben és gyorsabban zárja el a zsilipet, másrészt lehetővé teszi, hogy a zsilipet 2'00 m.-rel rövidebbre készítsük, mint az alsókat. A VI. sz. bégaszentmihályi vízlépcsőnél a zsilip és mozgógát egymástól elválasztva épül. Itt a duzzasztómű szerkezete a többiektől eltérő lesz, mert itt a Poirdekeretek helyett csőgátat tervezünk, a melyet csak kivételes nagy árvízkor és nagy jégjáráskor aránylag rövid időre nyitunk föl. Ugyanis a temesvári folyószakaszt téli kikötővé szándékozunk átalakítani, a melyben mindig kell vizet tartani, hogy a terhelt hajók ott maradhassanak, nem úgy, mint eddig, hogy a fagy beálltával a hajók a Bégából menekülni, vagy kirakodni kénytelenek. Továbbá a rendelkezésre álló vízerőt ki akarjuk használni, a mit pedig gazdaságosan csak úgy tehetünk, ha az árvizek és jégzajlás idején működésen kívül helyezett gát esetén csak rövid ideig kell az üzemet gőzerővel fentartani. A tervekre vonatkozóan még végleges döntés nincs. A zsilip 1913. év végére készül el, a duzzasztóműnek pedig 1914. évben kell elkészülnie. A folyó csatornázása a mederbe beépített zsilipeken és duzzasztóműveken kívül mintegy 1,400.000 m

3 medermélyítő kotrásból áll. A vállalat óránként 210 m

3 teljesítményű kotróval kezdte meg a munkálatokat. A kotrásnak már az 1911. évben megjelent közleményben is ismertetett nehézségein kívül még egy baja volt: a roppant szívós és kemény agyag. A vállalat már az év elején látta, hogy kotrójával a közbejött nehézség miatt a munkát a kellő határidőre el nem végezheti ; ezért még egy új kotró építését határozta el. E kotrógépnek a hídnyílásokon való áthaladása biztosítva van, mert a hajótestet a szükséges szélességre 2 oldalról reá akasztott oldalpontonok egészítik ki, melyeket a hidaknál egyszerűen lekapcsolnak. A két kotrógép a már kiemelt anyagot különbözőképen juttatja a rendeltetés helyére. A míg az első kotrónál a merítékből kihulló anyag tölcséren át jut az elevátorba, melynek gummiszalagjáról elosztókocsik segélyével minden ponton leüríthető, addig a másik kotrónál nyílt csatornákon öblítő vízsugár juttatja az anyagot a rendeltetése helyére jobbra-balra 30—30 m. távolságig ; közbeneső