Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - IV. Apró közlemények
87 értékek esetén engedhető meg valamely szennyvíznek a folyókba vagy bárminő más élővízbe való lebocsátása. A jelentés a következő fontosabb elveket és javaslatokat foglalja magában: a) A fönnálló törvényes rendelkezések olyan értelemben változtatandók meg, hogy az esetben, lia a szennyvíz összetétele, illetően állapota a megszabott határértékeknek megfelel, az élővizekbe való bevezetéséért az 1876. évi törvény ellen való vétség címén senkit sem lehessen felelősségre vonni és megbüntetni. b) A megszabott határértékek lehetnek általánosok vagy különösek ; az utóbbiak a helyi követelmények szerint az általános határértékeknél ismét magasabbak vagy alacsonyabbak lehetnek. c) Az általános határértékek a következők : A lefolyó szennyvíznek literenkint 30 mgr.-nál több lebegő anyagot tartalmaznia nem szabad ; lebegő anyagtartalmával együttesen 5 napig eltartva, literenkint 20 mgr. oldott oxigénnél többet fogyasztania nem szabad. Ez a határérték 10 éven belül nem változtatható meg. d) Minden külön határérték megállapításakor elsősorban a befogadó élővízben lehetséges hígítás veendő figyelembe. Ha a hígítás csekély, az esetben a szennyvíz-középpont maga, vagy a folyamfelügyelő hivatallal egyetértően még messzebbmenő, külön határértékeket szabhat meg, melyek 10 éven belül szintén nem módosíthatók. e) Igen nagymértékű hígítás esetén a határértékek a középpont hozzájárulásával enyhíthetők, vagy teljesen mellőzhetők. A tapasztalatok ugyanis arra az eredményre vezettek, hogy 150—300-szoros higítás esetén a szennyvizek oxigénfogyasztása általában egészen elhanyagolható. Ez esetben a lebegőanyagok mennyisége a szennyvízben literenkint 60 mgr. lehet. Hogy e követelést kielégíthessük, ebből a czélból a kémiai lecsapáson kívül rendszerint semmiféle más kezelésre nincs szükség. Ha a lehetséges higítás 300—500-szoros, akkor a megengedhető lebegőanyagmenny'iség literenkint 150 mg.-ra emelkedhetik. Ilyen fokú tisztaság elérésére elég a szennyvizeket vegyszerek hozzáadása nélkül egyszerűen medenczékben ülepíteni, föltéve, hogy a berendezések szakszerű kezelés és rendszeres tisztítás alatt állanak. Az enyhített határértékeket a szennyvízközéppont időnkint felülvizsgálja. f) Ha a higítás 500-szorosnál nagyobb, ez esetben minden további vizsgálat mellőzhető és a szennyvizek az élővizekbe minden tisztítás nélkül bebocsáthatók. Hogy esetleg van-e szükség iszapfogókra, az a szennyvíz középpont szakvéleményétől függ. A fenti pontokból látható, hogy az angol szennyvízbizottság szakított azzal a régebbi merev és sokszor megokolatlanul szigorúnak bizonyúlt álláspontjával, melylyel a szennyvizeknek minden esetben úgyszólván a lehető legtökéletesebb megtisztítását követelte meg. Ezek a mindenképpen méltányos újabb rendelkezések kétségtelenül a kontinentális államokban is követésre tarthatnak számot, mert hiszen egyetlen európai ország sem oly sűrűn lakott s ipartelepekkel egyik sincs úgy benépesítve, mint épen Angolország. Ha a szennyvizek levezetése szempontjából eme fölöttébb kedvezőtlen viszonyok ellenére az eddig oly szigorúnak ismert angol szenny vízbizottság az újabb tudományos kutatások megnyugtató eredményei alapján sokkal enyhébb álláspontra helyezkedik: akkor aligha lehet a föltétlenül tisztítást követelő szigorú álláspontot más országokban elfogadhatóan megokolni,