Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - III. Czverdely Andor: A városi csatornák szennyes vizeinek tisztításáról

66 Ezért az angolok FranUand kísérleteit beható vizsgálat alá vették, különösen Binnie és Corbett angol mérnökök. Binnie, londoni városi mérnök, az amerikai közlemények alapján Santo Crimp mérnök és Dibdin 'kémikus közreműködésével hajtotta végre kisérleteit. Ezeknek czélja az volt, nem lehetne-e London akkori napi 800.000 köbméter szennyvizét, a mely 2,000.000 tonna üledéket szolgáltatott évenkint, bármi más alkalmasabb módon megtisztítani. Az ó kísérletei a váltótalajszűrés, FranUand és Massachusetts kísérletei egyenes folytatásnak, fejlesztésének tekintendők és belőlük alakultak ki a biológiai töltő testek. Santo Crimp és Dibdin a testeket szennyvízzel töltötték meg s lecsapolás után a visszatartott részek feldolgozására a testeknek időt engedtek. Vagyis pontosan megtartották FranUand utasításait a szűrőtestek pihentetésére vonatkozóan. Corbett azokból az amerikai kísérletekből kiindulva, melyek szerint a szennyvizeknek a durva szemcséjű szűrőkön való egyenletes elosztása czéljából a szűi'ők felszínét földdel borították el, mindenek felett a szennyvizeknek a szűrőanyagon való egyenletes elosztására törekedett, kezdetben egyszerű folyókákkal, majd esőt utánzó permetező, végül porlasztó szerkezetekkel. E kísérleteket kezdetben, mint gyerekjátékokat, megmosolyogták, csak idővel, midőn a kísérletek tudományos magyarázata és méltánylása nyilvánvalóvá lett és a mesterséges szennyvíztisztító technikában jelentőségük mindinkább emelkedett, kezdték az egyenletes vízelosztást mindenféle módon kifejleszteni. Corbett kísérleteiből alakultak ki a csepegtető, mesterséges biológiai testek. Nagyon természetes, az átmenetek egyik rendszerről a másikra mindenkoron pénzügyi nehézségekbe ütköztek, továbbá a szennyvizek trágyatartalmának elhanyagolásával a tudományos világ mindenkor nehezen barátkozott meg és nehezen fog megbarátkozni a jövőben is. A mesterséges biológiai testek eme tudományos leszármazásához képest a FranUand-Шe váltótalajszíírés és a mesterséges szennyvízszűrő eljárás között a működésre vonatkozóan különbséget nem találunk. Ez utóbbi esetben a szennyvíztisztításhoz kívánatos természetes állapotot mesterségesen állítjuk elő. A mesterséges biológiai rendszerek részletes ismertetése előtt czélszerü lesz reá mutatni amaz elméletre, melyet a szennyvizeknek tisztítására dr. Dunbar állított fel. Bizonyításának gondolatmenete a következő : Ha egy szűrőre, mely előzően izzított homokból készült s így sterilis, a szűrő vízbefogadóképességét meghaladó víztömeget töltünk, mely oldott szerves vegyületeket tartalmaz, oly szűrt folyadékot kapunk, mely összetételében alig változott. Ha azonban csak a vízbefogadóképességének megfelelő folyadékot töltünk reá ismételten, miközben néhány napi szünetet tartottunk, a szennyvíz szerves vegyülettartalma csökken, de a szennyvíz még megtartja rothadóképességét. 4—5 feltöltés után azonban a szűrt folyadék nem rothad, mert bomlásra képes szerves vegyülettartalmának mintegy 60—65°/

0-át már elvesztette. Általában véve e 60—65°/o az a határ, melyen már a bomlásra kevéssé hajlandó szerves kéntartalmú vegyületek is elbomlanak, a mikor tehát a tisztítás mér féke a közegészségügyi követelményeknek teljesen megfelel. A többszöri feltöltés után a szűrő szemei szenynyes hártyával vonódnak be,