Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

15 mert a mikor kinyitják, akkor a rajta nagy erővel kitóduló víz a táblát s vele együtt az emelőkart is megrántja és a kezelő munkást a hídról le is lökheti. Ezért az ilyen billenő tiltókat újabban már nem egyszerű emelőkarral tervezik, hanem fékező csavarszerkezettel nyitják: a tiltó szárnyáról a hídra felvezető rúd felső végére csavart vágnak ós a ráülő csavarkerék forgatásával emelik. A kapúkat csuklósan rájuk kapcsolt fogasrúddal lehet nyitni és zárni ; a fogasrúd a zsilipfalban hagyott vályúban görgőkön mozog (C—D metszet) és a falon levő hajtómű fogaskerekébe kapaszkodik. A tápláló csatornák tiltói a bégai éktiltók után készültek. Őszszel, a hajózás megszűntével a zsilipnek mind a két kapúját kinyitják (ha valamelyik kapút zárva hagynák, akkor a tavaszi árvíz után nagyon nehéz lenne kinyitni, mert az árvizek rendesen sok iszapot raknak le a zsilipben), a tápláló vezeték tiltóit felhúzzák s a hajtóművekben azokat az alkotórészeit, a melyek a zsilipfalból kiállanak, leszerelik. * * * Eddig ugyan még nem említettem, de látható a rajzokból, hogy az egész csege elejétől végig egy test. Ebből a szempontból a franczia iskola hatása látszik meg rajta: míg ugyanis például a németek előszeretettel tesznek a vasbetonszerkezetekbe hézagokat, főleg azért, hogy a hőmérsékletváltozásnak és az alapok egyenetlen sülyedésének a hatását kiküszöböljék, addig a francziák azt tartják, hogy hosszabb építményeket is jobb egy darabból építeni, mert így az egyik alkotórész jobban segíti a másikat a teherviselésben. A bökényi csegének ez a monolit volta bizonyos mértékben kedvezőtlennek bizonyult, mert a talaj egyenetlenségénél és a terhelések különböző voltánál fogva nem tudott egyenletesen megülepedni s ennélfogva keresztirányban is, hosszirányban is meghajlott. A keresztirányban való meghajlással előre is számoltunk, ennek nem is lett semmi kedvezőtlen következménye. Tisztán szilárdsági számításokkal is kimutatható, hogy ebből a szempontból megfelelő erősségű, s egyízben a zsilip kiszivattyúzása alkalmával meg is győződtünk róla, hogy a zsilipfenék ez alakváltozás következtében nem repedt meg.

1 A hosszanti irányú meghajlás már kellemetlen következményekkel járt. A két zsilipfő ugyanis — különösen pedig a felső — jóval többet ülepedett, mint a kamara középső része s a 92 m. hosszú és 7 m. magas fal felső része nem tudott annyira megnyúlni, a mennyit az ülepedésnek a különböző volta megkívánt volna. így történt aztán, hogy a falaknak a felső 3—4 méter magas részén számtalan haj szál repedés és azonkívül mindegyik falon egy-egy nagyobb repedés támadt. A nagyobb repedések ott keletkeztek, a hol a különböző időben épült falrészek egymáshoz csatlakoznak. A 29. képen, a kész oldalfalon látható foltok a repedéseken átszivárgó víztől származnak. Mikor a zsilipet elkészülte után két évvel kiszivattyúzták, akkor meggyőződtünk ugyan róla, hogy a fenék is sértetlen és hogy a falaknak ezek a most említett repedései is véget érnek a fenék felett 2—3 m.-rel, s a mint értesültem, azóta sem bővültek s így egyelőre nem veszedelmesek, de azért annak a véleménynek a támogatására mindenesetre alkalmas ez a példa, hogy az ilyenfajta építményekben bizony helyén való a hézagok alkalmazása. 1 Lásd szerzőnek «Kamarazsilipek fenékszerkezetének szilárdsági vizsgálata» czímű munkáját. (Vízügyi Közlemények, régi sorozat, XXX. füzet.)