Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege

9 A felmenő falak építéséről nincsen semmi különös megjegyezni való. A gátnak a vasszerkezetét a m. kir. Államvasutak Gépgyára szállította és szerelte fel. Erről sem lehet semmi olyasmit mondani, a mi említésre érdemes volna, csak éppen a tűk kezeléséről teszek egy rövid megjegyzést. Mikor a tűket a tűemelő készülékkel felemelik, a víz hátracsapja őket és a támasztó csövön lógnak úgy, a hogy a 8. kép láttatja. A tűt aztán rendesen egy kicsit előrehúzzák, annyira, hogy kampója a csőről leakadjon, belelökik a vízbe és a bakok mögött lévő ladikról fogják ki, mert ha a víz sebes — már pedig rendesen az — akkor kézi erővel nem lehet őket egészen felhúzni a hídra. A bökényi gátnál ezt nem így csinálják, hanem a tűk kiszedésére olyanforma 8. kép. A tűk kiszedése. kapcsot használnak, a milyen a tűzoltóöveken van. Ennek a kapocsnak a karikájába kötelet húznak bele, a kötelet átvetik a híd alatt és a két végét összekötik. Azután a kapcsot beleakasztják a tűnek a vasalásába (8. kép), a tű horgát a csőről leakasztják, leeresztik a vízre s hagyják, hogy a kötélen függve Ieúszszon a bakok mögé, miközben persze a kötelet utána eresztik. Mikor a tű a bakok mögött van, akkor már könnyen fel lehet húzni a hídra. A kapcsot már most kikapcsolva, tovább haladnak a másik tűhöz, a nélkül természetesen, hogy a kötelet újból meg kellene kötni, mert a végnélküli kötél a hídlemez körül forog. Ez a mód a tűk kezelését nagyon megkönnyíti ; időt is, költséget is lehet vele megtakarítani. * * * Mielőtt áttérnék a csege ismertetésére, meg kell emlékeznem azokról a tapasztalatokról, a melyeket a duzzasztógáton a megnyitását követő árvíz után tettünk.