Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
4. füzet - I. dr. Benedek József: A bökényi duzzasztógát és csege
6 mású vizet a czölöpnek a hegyéhez vezessék, a másikon meg visszajöjjön a víz, mikor odalent a dolgát elvégezte. Ott, a hol az altalaj homok volt, ez az öblítéssel való sülyesztés kitűnően bevált ; az öblítővíznek csak 2—2 l/ g légköri nyomást kellett adni s ezzel a nyomással a czölöpnek a megkívánt 4-50 m. mélységre való lesülyesztése csak 4—5 perczig tartott, — nem számítva természetesen a czölöpök felállításával járó előkészületeket. Sőt az első kisérlet alkalmával az is megtörtént, hogy a czölöp a kelleténél mélyebbre sülyedt, mert a nyomást nem szüntették meg idejében úgy, hogy a szó szoros értelmében vissza kellett húzni. Ez a visszahúzás azonban a czölöpnek a teherbírására épenséggel nem volt hatással, mert hiszen abba az aknába, a melyik az öblítés következtében a czölöp alatt és körül keletkezett, nagyon rövid idő alatt visszafolyt a homok és visszanyerte eredeti tömöttségét. Ilyen akna különben minden czölöp körül keletkezett az öblítés alatt, mert bizony a víz nem azon a másik csatornán jött vissza, a melyiket megszabtak neki, hanem a czölöp mellett a homokban tört magának utat. Részben ez volt az oka, hogy az agyagosabb talajba került czölöpöket már nem is öblítéssel sülyesztették, hanem veréssel, mert hiszen az agyagnak a vízzel való fellazítása nem lett volna tanácsos, — de különben is agyagban az öblítő módszer fel is mondta volna a szolgálatot. Igaz ugyan, hogy homokba kevert agyagba néhány czölöpöt a két módszernek, t. i. a verésnek és az öblítésnek az egyidejű alkalmazásával is sülyesztettek, de itt a víznek már sokkal kisebb nyomást adtak. A 12. kép a már helyükön levő alapczölöpöket mutatja; a kép jobb oldalán a czölöpöknek csak a fegyverzete látszik ; a betont már leszedték a czölöpök fejéről, hogy vasbetétjeiket majd ráhajlíthassák az alaptest gerendáira. Az alapczölöpöknek az elhelyezése egyébként elég jól ment; a szádfallal már sokkal több baj volt. Az első nehézség abban nyilvánult, hogy a verés alatt némelyik czölöpnek a feje letört, mert a tervező valószínűen azt remélte, hogy tisztán öblítéssel is le lehet őket sülyeszteni s így gyenge armatúrát adott nekik. I * es™ 5. kép. Szádfalczölöp keresztmetszete. Ilyenkor aztán vagy ki kellett húzni a megsérült czölöpöt, vagy pedig megfejelték, de akkor meg természetesen meg kellett várni, hogy a beton megkeményedjék, csak akkor lehetett tovább verni. A másik nehézség a pontos vízzárásnak az elérése volt. Látható ugyanis a szádfalczölöpök keresztmetszetén (5. kép), hogy horonynyal és léczczel simulnak egymáshoz, lécz azonban csak az alsó, körülbelől 60 cm. hosszú részükön volt és arra szolgált, hogy egymáshoz képest vezesse
