Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - III. Kofranek Vendel:A kistopoloveczi árapasztó csatorna, gát, közúti híd s vízosztó zsilip építése

31 A Temes-Béga-völgy teljes ármentesítését azonban emez építkezésekkel érték el, mert még mindig tetemes — ma már holdan­ként 2000 koronát érő föld­terület szenvedett az áradá­soktól. A mindjobban szapo­rodó telepes lakosság a szá­razzá lett területek állandó gazdasági használhatóságát óhajtotta s ezért mindinkább előtérbe lépett a teljes ár­mentesítés kérdése. Meg is indult a töltésezés a Béga és Temes mentén, azonban a rendszertelenül s kellő műszaki adatok nélkül léte­sített munkálatok többnyire kárba vesztek. 1859-ben az eddig ismert legmagasabb árvíz Temes és Torontál vármegyék legnagyobb ré­szét (mintegy 490,000 hol­dat) elöntötte. Ekkor indultak meg a Temes-Béga völgy teljes ármentesítésére vonatkozó tanulmányok s tervezések, a melyek épen, mivel nem egy könnyen megoldható feladatra vonatkoztak, szá­mos megoldást öleltek fel. E tervek röviden ösz­szefoglalva, a következő két alapgondolat körül csopor­tosulnak: Az egyik gondo­lat az, hogy a Temest hasz­nálják fel a Béga kárt okozó vizeinek is az elvezetésére. A másik gondolat az, hogy a hegyekről hirtelen lezu­hanó árvíz-tömegeket útjok­ban ideiglenesen feltartsák, tározzák. Az első tehát az ár­vizek akadálytalan elvezeté­sével, a második a tározás se­gélyével igyekszik az ármen­tesítés kérdését megoldani. nem 2. kép. A kistopoloveczi régi és új árapasztó csatornák, régi korlátoló sarkantyúk, vizosztó zsilip és közúti híd helyszínrajza.

Next

/
Thumbnails
Contents