Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - VI. Apró közlemények

•256 Valószínű, hogy a vonal megnyitásával az indiai posta és egyáltalában az angol-indiai forgalom szívesen fogja használni a Dráva völgyén (Pustertalon) át Belgrádba és Szalonikiba vezető vonalat a helyett, hogy, mint eddig, Turin-on és Brindisin át venné útját. Ezzel pl. a Port Szaidig terjedő útvonalban maga a tengeri út hossza 374 km.-rel rövidülne meg, mi az egész útra értve 10 órai időmegtakarítással járna. Tekintve azokat az erőfeszítéseket, melyeket az egyes államok az egyes folyók hajózhatóvá tételére fordítanak, az előadó azt hiszi, hogy nincs messze már az az időpont, a mikor az utolsó elválasztó akadályok is ledülnek, hogy a középeurópai folyamok egységes, szorosan összekapcsolt víziúthálózattá egyesüljenek. Míg a 19. század az átmenő vasúti vonalak kiépítésének és továbbfejlesztésének volt szánva, addig a 20 ik század ama munkálatokat hajtja végre, melyek Közép-Európa hajózható folyóit mesterséges víziútakkal kapcsolják össze, hogy a belhajózás flottája összefüggő úthálózaton közlekedhessék. Щ APRÓ KÖZLEMÉNYEK. 1. Szakvélemény a hortobágyi szikes terület talajának minősítéséről. (1 képpel.) A bejárt és vizsgált terület a hortobágyi vasútvonal két oldalán fekszik. Az északi oldalon a keleti határt a Csúnya föld keleti szélén elterülő Motyófenék alkotja, mely északfelé hajolva a Nagy-Kecskés puszta határvonaláig húzódik. E vonal alkotja a vizsgált terület északnyugati határát, s ennek irányában a csipőhalmi tanyáig tovább haladva, körülbelül a Dörsi tanya, Vörösvízi kút és Arkoskút a déli, a Sashalomtól mátai laponyagnak elnevezett területig pedig a délkeleti határ húzódik. E területeken megejtett tájékoztató felvételek alaján a terület szikesei mind a rosszabb minőségűek, u. m. : II., III. és IV. osztályúak csoportjába tartoznak. Enyhítő körülmény, hogy a talajokban szódát csak helyenkint és alig meghatározható mennyiségben találunk. Ezért e talajok osztályozása az összes vízben oldható sók alapján történt s ez kedvezőbb, mint ha a sók tekintélyesebb mennyisége szóda alakjában fordulna elő. Az összes sótartalom alapján legrosszabb (IV. osztályú) terület a Zoltánfenék déli és nyugati oldalán fekszik. Ez annyira sós, hogy eddig szerzett tapasztalatok alapján észszerűen csak halastóra használható. Ugyanilyen rossz a hortobágyi vasút déli oldalán a vasútvonal és a kiszáradt Árkospatak közé zárt csúcs. III. osztályú terület, melyen az öntözött legelőrendszer valószínűleg eredményes lehet, az előbb nevezett területek külső területén fordul elő. Nevezetesen ilyen a Csúnya földnek Motyó-fenék felöli része, a zsombékos lápnak déli oldala a hortobágyi vasútvonalig; a vasútvonaltól délre eső területen pedig az Árkospatak Dörsi tanya környékére kiterjeszkedő nyugati rész. Ebbe a csoportba tartozó területeket öntözött kaszálókká átalakítani nem javaslom, mert az eddig szerzett tapasztalatok alapján a csörgedeztetéssel ilyen terület 8—10 év alatt sem ad jövedelmező kaszálót. Öntözött kaszáló létesítésére csak a II. osztályú talaj nyújt reményt, mely