Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - II. Maurer Gyula:Az écskai csegézőművek vasszerkezetének mázolása

28 A kapúszárayak visszahelyezése már több időbe került, de mint fentebb említettük, kellő előkészítés után búvármunkával sikerült két kapúszárnyat egy fél nap alatt visszahelyeznünk. A búvár arra való volt, hogy jelzésekkel a kapunak a csaphoz viszonyított állását mutassa. A búvárszolgálatra zsilipkezelőink legtöbbjét kioktattuk. Az écskai műnél a duzzasztást 1912. évi július hó 20-án szüntettük meg és a duzzasztóművet lefektettük, hogy kisebb dereglyék és ladikok járását lehetővé tegyük. Miután az újonnan szállított állványokon és csigasorokon még kisebb hiányokat kellett pótolni s a kapúk felső tartóit az akasztókengyelek felerősítése czéljából meg kellett fúrni és merevíteni, — a mely munka a jövőben már elmarad, — az első kapúszárnyat csak július 23-án emeltük ki. Az alsó két kapúszárnyat augusztus hó 2-án, a felső kapukat augusztus hó 4-én helyeztük vissza. Ezután az állványokat bontották szét és a kezelőhidat, tiltókat, hajtószerkezeteket szerelték föl. A duzzasztó-művet 8-ikán elzártuk ugyan, de e napon még a folyó összes vizét a zsilipcsatorna öblítése czéljából teljesen nyitott kapúkkal a zsilipen vezettük át. A duzzasztást augusztus hó 9-én kezdettük ismét meg s ugyanezen a napon a hajózás teljes mértékben megindult. Közben július hó 27-én a duzzasztó-mű bakjait négy napra fölemeltük és három bakot a tartalékbakokkal kiváltottunk. A kiemelt bakokat azonnal megtisztítottuk, majd bemázoltuk és szekrénytartóikat ezementhabarcscsal kiöntöttük. E három bakot azután augusztus 6. és 7-én; tehát 2 nap alatt ismét visszahelyeztük további három bakot váltva fel velők. A munkálatok előkészületekkel együtt mindössze 22 napig tartottak; a.fölhasznált munkaerő 318 napszám, a melyből 92 zsilipkezelő-, 25 szerelő-, 38 mázoló- és 263 közönséges kézi napszám volt. A miniummal és kőszénkátránynyal való festés oly egyszerű munka, hogy benne a napszámosok is segédkezkettek. A legnagyobb munkáslétszám 1 szerelő, 5 zsilipkezelő, 2 mázoló és 17 közönséges napszámos volt. A munkaerőből s/

5 rész a kapúk, 2/e rész a bakok kiemelésére és mázolására esett. E munkákhoz felhasználtunk összesen 170 kg. miniumot (ólompír), 115 kg. terpentinszeszt, 80 kg. lenolajt (firnisz), 190 kg. kőszénkátrányt és mintegy 18 kg, ólomglétet. Az anyagoknak mintegy % részét a négy kapuszárny mázolására használtak föl. Meg kell azonban itt jegyeznem, hogy a kapúk fölső, sértetlen részét csak egyszer mázoltuk ólomglétes kőszénkátránynyal. A munkálatok összes költsége 2550 korona. A kapúk kiemelésére szolgáló két állvány, két 12'5 tonnás Maximcsavaros csigasorral, továbbá a bakok kiemelésére szolgáló állvány egy 3000 kg,-os csigasorral, mintegy 8000 koronába került. A munkálatokat Varga Vilmos műegyetemi tanársegéd, kir. s. mérnök vezette, a ki a mellékelt fölvételeket szíves volt e közlemény czéljára átengedni. A Béga felső III. és IV-ik vízlépcsőinek vasszerkezetét már eleve a föntebb leírt módon mázoltuk. Az itt szerzendő tapasztalataink fogják tulajdonképen megmutatni, hogy a jövőben a vasszerkezeteket mily időközökben kell mázolni. A zsilipkapukat, azt hiszsziik, 3—4 évenkint kell festeni. S mivel a Bégán ß vízlépcső van, e munkákat évenkint két zsilipnél egyidőben kell végrehajtanunk.