Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

3. füzet - I. Iványi Bertalan: Gázlórendezések Szolnok és Csongrád között a Tiszán

•195 hető róluk. Egyszer beállítván a tutajokat a sátrak elhelyezésének vonalába, négy sátort siilyeszthetünk le újabb beállítás nélkül. A Magyar Mérnök- és Épitész-Egylet Közlönyének 1902. évi évfolyamában a IV. füzetben Maiina «Mederszabályozás olcsó iszapoltató művekkel és kotrással» czím alatt közölt nagy értékű tanulmányában az okszerű folyószabályozás elveivel. feltételeivel foglalkozva, az iszapoltatóművek alkalmazását rendszeresen tárgyalja. A Maiina kifejtette elvek főleg a középső és alsó Tisza esés, hordalék és görbületi viszonyainak figyelésével születtek meg s valóban a Tiszán alkalmazásukkal jelentős eredmények érhetők el. Sajnos azonban, a hozzájuk fűzött remények itt sem váltak mindenben valóra, nevezetesen: éles kanyarulatokban a homorú partoknak megvédése a Maiina javasolta módon, iszapoltató rőzsesátraknak a mederben való csoportos elhelyezésével s a homorú parton alacsony tetőalakú iszapfogók alkalmazásával — tudomásom szerint — nem sikerült, annál kevésbbé sikerült az éles sarkok görbületének a meder eltolásával való mérséklése. A szolnok-csongrádi szakaszon több helyen tettek efajta kísérleteket, több éven át figyelték az eredményeket és pótolták a hiányokat. Ilyen kísérletek folytak az inokai és a sasi saroknál. Mindkét helyen annyira éles a görbület, hogy már hajózó-akadály számba megy; az igen nagy mértékű örvényelés s a víznek a homorú part felől a domború felé áramlása miatt nem egy hajó fut fel a domború part zátonyára. A rohamos partszaggatás miatt a Tisza mindkét helyen annyira megközelítette az ármentesítő töltéseket is, hogy védelmükről is gondoskodni kellett. Mindkét helyen az iszapoltató rőzsesátrakkal tettek kísérletet. Az eljárás a következő volt : Mivel a partszaggatást s a meder rendkívüli kimélyítését (az inokai saroknál 22 méter, a sasinál 21 méter a 0 alatti legnagyobb vízmélység) az örvényelés — a vízszálaknak a homorú parthoz és egymáshoz ütődése s azután visszaverődése — hozza létre, tehát az örvényelést kell megszüntetni, hogy nyugodt vízfolyás keletkezzék. Erre a czélra a kanyarulat homorú oldalán a mederben s a part mentén csoportokban és sorokban lesiilyesztett, vagy szárazon felépített sátrakat alkalmaztak, melyeknek ritka szövete mérsékli a rajtok áthatoló vízszálak sebességét s az ütközések erősségét. (6. kép.) A sátrakon kívül még olyan parti iszapolókat is alkalmaztak, melyek a sátrakhoz hasonló alakúak, de alacsonyak és a partba levert karókra vannak építve. Hatásukat illetőleg általában a következőket észlelték : A kanyarulat felső részén a mederben is, de főleg a parton a sátrak és parti iszapoltatók között igen szép, néhol két méter vastag iszaplerakódás állt elő, tehát a partszakadás is megszűnt ; a középső szakaszon a partomlás megszűnt ugyan, de iszapolás nem volt és a látható sátrak némileg megrongálódtak; a következő szakaszon i partomlás sem szűnt meg, a látható rőzseművek jórészt elpusztultak s valószínűleg ugyanaz történt még fokozottabb mértékben az állandóan víz alatt levő látrakkal is; ezenkívül a sátrakon belül a mederben elég nagy mértékű újabb emélyülés keletkezett. Ez volt általában az első év utáni eredmény. Az inokai saroknál első ízben 402 darab, a sasi saroknál 334 darab sátort !S 639 folyóméter parti iszapolót helyeztek el. A következő évben az első helyen lótlólag újabb 223 darab sátor épült be. A sátrak általában 3—4 méteresek volak, de a mélyebb részeken 5—6 méter magas sátrakat is sülyesztettek le.