Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - II. Maurer Gyula:Az écskai csegézőművek vasszerkezetének mázolása

magasan fekszik, hogy bár a csapok kisvízkor nem is kerülnek teljesen a víz •színe fölé, a bakok könnyű szerrel megközelíthetők és kiválthatók. Míg a régebbi egyéb rendszerű mozgógátak, mint Chanoine csapótábláinak, Des fontaines forgótábláinak kényes vízalatti részei voltak, addig az újabb rend­szerű mozgógátak, mint a ^onry-gátak, csőgátak és a legkülönbözőbb rendszerű körszeletes gátak, mind oly szerkezetűek, hogy egyes öntöttvas vagy öntöttaczél­részeket kivéve, minden vasalkotórész víz fölé emelhető. Igaz, hogy ez utóbbi gátak alkalmazhatósága annyiban korlátolt, hogy legtöbbjük nem emelhető fel annyira, hogy alattuk a hajó elhaladhasson. De ez a követelmény ma, a midőn igyekszünk a vízlépcsőknél a vízerőt kihasználni, nem is oly fontos többé, mert ez esetben a dűzzasztást csak a legnagyobb árvizek és a jégzajlás ideje alatt rövid időre szüntetjük meg s a hajókat mindenkor a zsilipen vezetjük át. Visszatérve a Béga müveire, az alsó két, vagyis a torkolati és az écskai duzzasztóműnél föntartás szempontjából a következő hibákat találjuk: 1. A bak kisvíz alá eső rudazataiban 7, sőt 6 milliméteres gerinczvastagságok is vannak, továbbá a bak mellső, zárt szekrénytartója üresen maradt. A szekrénytartókat most czementhabarcscsal töltjük ki s ezért a tartók belső színe a gépgyárban semminemű mázt nem kap. Ujabb bakjainkon pedig az alsó duzzasztott víz színe alá eső hengerelt vasak legkisebb vastagsága 8 milliméter. 2. A duzzasztómű egyik szélső nyílásában a rekesztőtáblák az egyik oldalon a falazatra reáerősített hengerelt vasvezetéken csúsznak, illetve gördülnek. Tekintve, hogy a hengerelt vas könnyen rozsdásodik és hogy e vezeték kiváltása rendkívül nagy költségbe kerül, különösen lia a duzzasztás megszüntetése nélkül akarjuk •elvégezni, újabb műveinkben e vezeték anyaga öntött aczél és sokkal nagyobb vastagságú, mint a két alsó vízlépcsőnél. 3. A szélső, lefektetett bakok befogadására szolgáló fülke zárótáblája, a mely egyúttal e szélső nyílás rekesztőtábláinak vezetékéül szolgál, vagy egyáltalában nem vagy csak részben emelhető ki s akkor is nehéz búvármunkával. E rekesztő­tábla befalazott részeinek kiváltása csak zárógátak oltalma alatt és igen nag,\ költséggel hajtható végre. A Nagy becskerek fölötti újabb műveinkben a kisvíz színe alatt befalazott kovácsolt vagy hengerelt vasak egyáltalán nincsenek. A zárótábla teljes egészé­ben, búvármunka mellőzésével, könnyen kiemelhető. Míg 1910-ig a már elkészült duzzasztómű vek bakjainak csak az alsó duz­zasztott vízszín fölé eső részeit mázoltuk évenkint vagy kétévenkint, 1910. óta a bakok kiváltása rendszeresen folyik. A duzzasztómű felállítása alkalmával minden tavaszszal 3 bakot kiemelünk és helyükbe a tartalékbakokat helyezzük el. A kiemelt bakokat azonnal letisztítjuk, bemázoljuk, szekrénytartóit czementhabarcscsal kiönt­iiik, hogy a mennyiben alkalom adódik, ugyanabban az évben további három bakot válthassunk ki. Így az écskai kapúk idei mázolásával kapcsolatosan a duz­zasztóműből 6 bakot cseréltünk ki. Az I. és Il-ik vízlépcsők duzzasztóműveiben 19—19 bakot, a Ill-ban 17-et, a IV-ikben Ifi bakot találunk. Az V-ik duzzasztóműben, a hol a bakállás távolságát a szo­kásos 1'25 m. helyett 1-52 m.-re növeltük, a duzzasztóműben már csak 13 bak van­E szerint 4, legfeljebb 5 évenkint mindenesetre módunkban lesz valamennyi bakot kiváltani. Ha ez az idő túlhosszúnak bizonyulna, a tartalékbakok számának növelésével 3—4 évre csökkenthetjük.

Next

/
Thumbnails
Contents