Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - IV. Apró közlemények

182 Krüger E. kormánytanácsos a «Kulturtechniker» 1912. évi 3. füzetében ismertette. E szerint a német viszonyok között szántóföldön legalkalmasabb öntözőmódnak a fecskendezőberendezés bizonyult, a melynek veleje, hogy a vizet az öntözött területen lefektetett nyomócsőhálózatból tömlők, hidránsok vagy vízosztó öntözőkocsik segítségével permetezik a területre. A nyomócsőhálózat kezdetén 4—8 légköri nyomásnak kell lennie, hogy lehetőleg kis kaliberű gazdaságos nyomócsővezetékük és hosszú vízsugaruk legyen. Ez az öntözőmód az esőt utánozza és ez idő szerint bár drága még, a legtermészetesebbnek mondható és tekintve az eddig elért terméseredményeket, a kísérleti állomás ragaszkodik hozzá és fejlesztését feladatául tűzte ki. A kísérleti öntözött szántótáblákon elért burgonyaterméseredményekből, mint jellemző adatot, felemlítem végül, hogy 1909-ben 163 mm. nyári (április—julius) csapadék, 110 mm. öntözés, 77 M. öntözőköltség és 65 M. trágyaköltség esetében a terméstöbbletből ha.-onkint 239 M. tiszta nyereség mutatkozott. Az 1911. évben 105 mm. nyári csapadékmennyiség 280 mm. öntözővízmennyiség, 196 M. öntözőköltség és 65 M. trágyaköltség esetében 664 M. ha.-onkénti tiszta nyereséget tudott az intézet felmutatni. Érthető tehát, ha a szántók öntözése né-cet földön újabban felszínen van, állandó vita tárgyát alkotja és a gazdaközönség maga is melegen érdeklődik a kérdés iránt, sőt egyes gazdák 20—50 ha. terjedelmű homokos szántókon már évek óta gyakorolják ezt az öntözőmódot. 1. Az európai dunai bizottság 1912. évi őszi ülése. A Galatz—Szulina közötti Dunaág kezelése, felügyelete a Galatzon székelő európai Duna-bizottságra van bízva, mely a mult év őszén tartott ülésén beszámolt az 1912-ik évi tevékenységéről. Mivel e hajózó út állapota reánk nézve kiváló fontosságú, nem lesz érdektelen a bizottság működésének ismertetése. A hajóút mélyítésén 3 kotró dolgozott és összesen 649,815 m

3 hordalékot emelt ki, míg a szulinai kikötőben 95,655 m

3 kotrás vált szükségessé. E munkálatokkal a szulinai ág legkisebb mélysége 6-86—7-47 m. közt volt fentartható, a mi különösen az újonnan beszerzett «Carl Kühl» nevű kotró segélyével volt lehetséges, mely a zátonj

Tokat igen rövid idő alatt kotorta át. Sok gondot okozott a zeglivai zátony; ez augusztus hó végéig kitűnő állapotban volt, ekkor azonban a Moldvában fellépő erős esőzések és árvizek következtében a Szeret folyóból a Dunába jutó nagymennyiségű hordalék a zátonyt két ízben feltöltötte. A zátonyt szeptember 17—22-ike és október 2—14-ike közt kotorták, és ez idő alatt átlag 2

1/

i láb mélyítést értek el. A művek fentartását igen megnehezítette a kő hiánya; a Tulcsa melletti kőbánya nem fedezi a szükségletet, ez okból Izakcsa mellett új kőbányát akarnak nyitni és mesterséges kő előállítására kisérletképen 2000 frankot szavaztak meg. Evenkint jelentékeny (az 1912. évben 15,000 frk) összeget tesznek ugyan a Tulcsa melletti sziklaszoros javítására félre, egj^előre azonban, a gyakori balesetek APRÓ