Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - III. Nagy Béla: Egy német öntözés

178 duzzasztva, a vízszintes élen átbuktatják. Az öntözés folyamata alatt a bukóéi szükség esetén akként szabályozható, hog}' az átcsorduló vízsugár végig egyenlő magas legyen. A lépcsőmagasság a felszín esésétől függ, azonban természetes, hogy mindig nagyobb, mint az átcsorduló vízsugár vastagsága. Nyilvánvaló, hogy hosszabb bukóéi esetén csak egy vízszintes szakaszból öntöznek egyszerre. A torlasztózsilipek távolsága, vagyis a vízszintes szakaszok hossza 100 és 200 m. között váltakozik a térszín eséséhez képest. Hosszabb bukóéleket kerülnek, mert rajtuk át nem lehet oly egyenletesen öntözni, mint rövidebb bukóéleken át. Az élek hossza a vezetendő vízmennyiségtől is függ; minél nagyobb a vízmeny nyiség, annál hosszabb lehet a bukótöltéske, az átbukó vízsugár azonban sohasem kisebb 1 cm.-nél. Szabad átbukás esetén h bukómagassággal l hosszúságon az átbukó vízmennyiség q = Vs Y< h iy 2 gh Tekintve a széles bukóéit, 2/з p- = 0-3-nak vehető úgy, hogy a bukóéi hoszszának 1 méterére, ha. h = 0• 005 0-01 0-02 0-03 0'04 és 0'05 m. úgy q = 0-5 1-3 3-8 6-9 10'6 és 14'9 másodperczliter Ha a hektárookint és másodperczenkint egyszeri öntözéshez szükséges állandó vízmennyiséget w-vel jelöljük, akkor a főöntözőárkokban az egész F terület egyszeri öntözése czéljából vezetendő összes vízmennyiség Q = w F Ha ezt az egész Q vízmennyiséget ugyanazon töltéskoronán legalább 1 cm. sugárban akarjuk átbuktatni, akkor a bukóéi hossza q képletnek, illetve a fenti táblázatnak megfelelően 1=01-3 értéknél nagyobb nem lehet. Ehhez képest a jelenleginél kisebb öntözött terület és kisebb vízmennyiség esetén az egyes lépcsők hosszának 100 m.-en alul kell maradnia. Minden öntözőbögéből a bukóéi alatt fekvő és a legnagyobb térszínesés irányába eső terület öntözhető. A jobbparti területet a mezei út mellett vezetett lecsapolóárok két hosszanti táblára osztja. A tőle jobbra eső hosszú táblát az út mellett vezetett U—Z és a szélén vezetett U—

С melléköntözők kétfelől öntözik és a legmélyebb vonalon összegyűlő csurgalékvizeket a p—V lecsapolóárok fogja fel és vezeti a Pegnitzbe. A mezei út és a Pegnitz közé eső területet általában a Pegnitz magas partja mentén vezetett (J—K, L—P, R—S) öntözőkből valamint a közbeeső magaslatokon elágazó (р. о. a—

M—N) melléköntözőikből lehet öntözni. Az a—

M—N melléköntözőből р. o. mindkét oldalra lehet öntözni. A Pegnitznek mintegy 5 m

3-nyi kis vízmennyiségét az ipari vízhasználatok teljesen lekötik. A bajor vízjogi törvény a mienkhez hasonlóan ilyen esetekben