Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

1. füzet - I. Térfi Béla: A krassószörényi árvízkatasztrófák

20 magántulajdonban van, elodázhatlanul szükséges törvényhozó úton gondoskodni arról, hogy a kisajátítás jogát az állam és község megkapják mindazokra a területekre nézve, melyeknek tulajdonosa ezeket a közérdekből is szükséges munkálatokat végrehajtani vonakodik. Önként értetődik, hogy a munkálatok költségei — némi közmunkát leszámítva — az államot kell, hogy terheljék, mert a lakosság oly szegény, hogy terheit viselni alig lenne képes s ez csak még .inkább fokozná azt az elkeseredést, a mit a legelőterületek egy részének elvonása természetszerűleg elő fog idézni. Ép így kell, hogy az állam a beerdősített területek őrzésénél is segítségére legyen a birtokosoknak, mert a lakosság renitens viselkedése miatt a hathatós őrizet igen sokba fog kerülni. Nézetem szerint ezen az úton sikerülni fog a már elkopárosodott területeket a kultura számára ismét visszaszerezni, illetve a kopárosodás veszélyének kitett területek termőképességét fenntartani, sőt fokozni. Minthogy azonban a fent felsorolt s a czél érdekében mulhatatlamü szükséges intézkedésekkel a legeltetés előreláthatólag szűkebb térre fog szorulni, a lakosság számára az állattenyésztésen kívül más kereseti forrásokról, illetve a már meglevők intenzivebb fejlesztéséről kell gondoskodni. Mint ilyent első sorban meg kell említenem az erdőségek belterjesebb használását. E tekintetben mind a kincstári erdőbirtokon, mind a vagyonközségi erdőkben megfelelő és gazdaságilag úgy is annyira kívánatos beruházásokkal jelentékeny eredmények volnának biztosíthatók, a mint azt az osztrák-magyar államvasút birtokán elért gazdasági sikerek is igazolják. Az erdőfeltárással mód nyilnék a belterjesebb gazdasági eljárások házi foganatosítására, a mivel mind a kincstári, mind a vagyonközségi birtokon számottevő és állandó keresetet lehetne biztosítani a népnek s ki lehetne ragadni egyúttal azoknak a vállalkozóknak a markából, a kik sok esetben a munkáját tisztességesen úgy sem fizetik meg s_ a megérdemelt kevés keresetét mindenféle czímen ismét visszaveszik. A házi eljárások során mód nyilnék az állományok természetes felújításával kapcsolatos fokozatos használatára és mellőzhető lenne egyszer s mindenkorra az erdők taroló vágása, a mi épen ezen a vidéken eléggé nem méltatható haszonnal járna, főként a törmelékes alapkőzeten, a hol még az eléggé zárt erdőből is nagy mennyiségű hordalékot hozott magával az áradat (Oravicza völgye). Az erdők ilyen feltárásának természetszerű következménye lenne továbbá a házi és gyáripar kifejlődése, melynek elengedhetlen s a segélyezésnél is sokkal lényegesebb előfeltétele, hogy a szükséges nyers anyagot állandóan és könnyen megszerezhesse s ne legyen kénytelen egy tömegben oly faanyagokat is megvásárolni, melyre szüksége nincs, vagy pedig a kivánt választékot másod- vagy harmadkézből megszerezni. A gyümölcstermelés, selyemtenyésztés fokozása s főként a gazdálkodásnak helyes irányba terelése (zöldtakarmány-termelés, istállózás, havasi tejgazdaság stb.) mind czélravezető eszközök lennének a nép anyagi jólétének emelésére. Az anyagi helyzet javulása pedig szükségkép maga után vonja a nép felvilágosodását s így hova-tovább mindinkább be fogja látni, hogy ezek a most reá nézve annyira terhesnek látszó rendszabályok tulajdonképen az ő jövő boldogulásának vetik meg alapját.