Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)

2. füzet - I. Benyó Albin: A kolozsvári villamos vízerőtelep

Э1 A vízkivételi mű a gépháztól följebb 3'5 km.-re fekvő Olasztelep alsó végén van, a hol egy oláh parasztnak kezdetleges malmához tartozó csatorna a Hideg­szamosba torkolt. A Hidegszamos vize a vízkivételi művön keresztül jut az ülepítő meden­czékbe, majd innen 1'5 m. belső átmérőjű, 3523 m. hosszú csatornán fotyik a központi telep fölötti vízki­egyenlítő (nyomó) medenczé­be [M medencze), a honnan 1'2 m. átmérőjű vascsövön kereken 50 m. magasságról esik le a turbinaházba. Az első építőfokban 50 m. eséssel ós 2'4 m 3 víz­mennyiséggel a turbinák tengelyén 1200 lóerő termel­hető. Azonban az energia hasznosítása nem törtónt a nap folyamán egyenletes módon s a hajnali és nap­pali órákban az energiaszük­séglet az 1200 lóerő alatt maradt, míg az esti órákban az 1200 lóerőt meghaladta. Ezért az energiát tározni kellett. Ebből a czélból a II. építőfokban a Hidegsza­mos egyik kisebb patakjá­nak völgyében zárógát se­gítségével tárolómedenczét készítettek, melybe a nyomó M medenczének a nap fo­lyamán föl nem használt vize alagúton ömlik át. A tározott víz az alagúttal kapcsolatban készült nyomó kútból egy 2-ik nyomó­csövön jut a turbinaházhoz, melyet ki kellett bővíteni s újabb turbinával és gé­pekkel fölszerelni. E kibő­vítéssel a nap bizonyos szakában 2400 lóerő ter­melhető. Az általános elrendezést a 2-ik és 3-ik rajz mutatja. 2. rajz. A hidegszamosi vízerőtelep helyszínrajza.

Next

/
Thumbnails
Contents