Vízügyi Közlemények, 1913 (3. évfolyam)
1. füzet - I. Térfi Béla: A krassószörényi árvízkatasztrófák
10 a megállapítást, hogy az árvíz ennek a kárnak nagy részét akkor is előidézte volna, lia a vízmedenczék meredek oldalai kivétel nélkül erdővel lennének borítva, habár ebben az esetben az erdőnek a víz lefolyását lassító s a csapadék jelentékeny részét visszatartó hatása bizon3'ára kedvezően érvényesült volna. Lássuk most ezzel szemben az 1912. évi árvíz lefolyását, kárait s a belőle vonható következtetéseket. Az 1912. évi áradást a május hó 25—26-án úgyszólván két napon át megszakítás nélkül tartott záporeső idézte elő, mely leginkább a Temes, Bisztra, Berzava, Karas, Poganis s részben a Béga vízkörnyékére, vagyis a Porta orientalistól északra fekvő medenczére terjedt ki, míg a tőle délre eső Bélaréka, Krajova, Mehadika, Cserna stb. folyók vízkörnyéke, vagyis a vármegye déli része ez alkalommal az árvíztől mentes maradt. Míg ugyanis Perenczfalváu 2019, illetve Ferenczfalva— Klausen 228'7, Nadrágon 205'8 mm.-re rúgott a két napon hullott csapadékmennyiség, addig Teregován, mely ugyan még Porta orientalistól északra, de már közvetetlen mellette fekszik, a két napi csapadék csak 54'6, Herkules-fürdőn 27-1, Orsován meg épen csak P2 mm. volt. Jelentékeny volt, továbbá a csapadékmennyiség (80 — 100 mm.) Temesmegye északi részén is. Mint ezeknek a számadatoknak az 1910. évi adatokkal való egybevetéséből kitűnik, az 1912. évi árvizet előidéző csapadékmennyiség, valamint az árvíz alakjában lefolyó vízmennyiség is jelentékenyen felülmulta az 1910. évit, főként ha még figyelembe veszszük, hogy az 1912. év május havában a Temes vízkörnyékéhez tartozó havasokon több ízben erős havazás volt úgy, hogy őket mintegy 40 cm. magas friss hóréteg borította. A május hó 25—26-iki meleg zápor ezt a hóréteget is elolvasztotta, magával hozta s minthogy az előző tartós esőzések következtében a talaj felső rétegei már úgyszólván telítve voltak, a csapadékból csak kevés szivároghatott el. A Szemeniken lehullott s közel 230 mm.-es csapadékmennyiség a Temesen oly magas vízállást idézett elő, mely az eddigi feljegyzéseket messze felülhaladta. A teregovai járás egyes községeiben okozott kár azonban csekélynek mondható ahhoz képest, melyet a Sebes é3 Bisztra patakok víztömegének felvétele után a temesi járás községeiben, majd a Nadrág betorkolása után Lúgoson s alább Temesés Torontál vármegyékben okozott. A Sebes-patak ugyanis, bár vízfelfogó területe igen jelentékeny, még lehozta a Szarku s a vele összefüggő hegycsoport friss hórétegét, hozzájött még Karánsebes alatt a Bisztra víztömege, mely Nándorhegynél 3 méterrel kulminált, holott az eddig észlelt legmagasabb vízállás csak 2 méter volt s azonfelül betetőzte az áradat katasztrofális jellegét a nadrági 205-8 mm. csapadékmennyiség úgy, hogy nem lehet csodálkozni, hogy a Temesnek 620 cm.-es vízállása Lúgoson oly nagymérvű kárt okozott, mert hisz az összes védőművek az eddig (1859-ben) észlelt legmagasabb (427 cm. es) vízállás számbavételével készültek. Lúgos alatt a Temes mind a jobb, mind a bal oldalán meghaladta a partokat ; a bal parton kiömlő víz a Temesina patakon át ismét a Temesbe került vissza, a jobb parton kiömlő víztömeg pedig a táplálócsatornán keresztül a Bégába ömlött s ott, bár a Béga szintje csak kevéssel volt magasabb az esőzések alkalmával rendesen elérni szokott magasságnál, mégis akkora áradást okozott, hogy a töltéseken át a víz itt is kiömlött s közel 6000 kh. területet elborítva, ismét a Temesbe jutott vissza.
