Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - I. Kvassay Jenő: A magyarországi folyók csatornázásáról

10 azért a tó vízszínének szabályozásakor a mezőgazdasági érdekeket össze kell egyeztetni a hajózás és fürdőzés követelményeivel. Erre a czélra szolgál a siófoki zsilip, mely hivatva volna a tó felesleges vizeit leereszteni a csapadékos időszakban és visszatartani nyáron, midőn a tó párolgása felülmúlja a táplálását. Ezért a nyári időszakban a siófoki zsilipet rendszerint lezárják annyira, hogy másodperczenkint csakis 3 m

3 folyhat le rajta és mégis az elpárolgás következtében a víz színe őszig 40—50 czentiméterrel sülyed normális viszonyok közepett is; rendkívüli szárazságkor — a mi Magyarország kontinentális jellege miatt az uralkodó időjárás — az elpárolgás és így a vízszín-sülyedés még nagyobb. Látható ezekből, hogy a tó rendkívül nagy területének ellenére a Sió táplálására a nyári és őszi időszakban oly kevés víz áll rendelkezésre, hogy a Sió hajózhatóságát biztosítani nem lehetséges. Néhány évtized előtt a hajózást némileg azzal tartották fenn, hogy minden egyes hónap előre megállapított napjaiban nagyobb vízeresztést végeztek a zsilipen és ily módon a kisebb hajók és bárkák útnak indulhattak. Miután azonban ez a hajózás a fokozódó szükségletet nem elégítette ki, azért a földmívelésiigyi minisztérium elhatározta a Siónak csatornázását 10 duzzasztó művel és ugyanannyi hajózó csegével és az idevonatkozó költségeket az új vízi beruházás-törvényben a törvényhozás megszavazta. A Körös. A Körös a Tiszának mellékfolyója, vízgyűjtő területe 26.588 km. Árvíztömege 1000 m®, középvize 150 m

8, kisvize 6 m

s másodperczenkint. Esése km.-kint 0'04 m., a meder középszélessége 60 m. A Körösnek legalsó, 140 km. hosszú szakasza középvízálláskor ma is hajózható, azonban kis vízálláskor a rendkívül csekély esés ellenére is a hajózás teljesen szünetel. Ezért a földmívelésügyi minisztérium e folyónak csatornázását határozta el és az első hajózó csege és vízduzzasztó mű Bökénynél már két év előtt megépült ; hogy az egész 140 km. hosszúság hajózható legyen, még 3 ily építményre lesz szükség. A Sajó. A Sajó a Tiszának a mellékfolyója, vízgyűjtő területe 6513 km

2. Legnagyobb vize 580 m

s, középvize 200 m

3, kisvize 3 m

3. Esése kilométerenkint 0'45 m. ; középszélessége 40 m. A Sajó mai állapotában egyáltalán nem hajózható, azonban hajózhatóvá tételét az a körülmény teszi megokolttá, hogy az egész Felső-Tisza völgyében ez az egyetlen mellékfolyó, melynek medenczéjében kőszén található. Ezenkívül egyéb bányatermékek mint kő és érez is bőven vannak, a melyek nélkül pedig épen a Tiszavölgye, a nagy magyar Alföld teljesen szűkölködik. A Sajó csatornázása 115 km. hosszúságban 17 hajózó csegével és ugyanannyi vízduzzasztó gáttal válik lehetővé, a mely gátak mellé egyúttal vízerőtelepek is állíthatók, a mennyiben egy nagy telepen közép-vízálláskor mintegy 1000 lóerő volna nyerhető.