Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján

72 Balaton vidékének csapadékviszonyait is megírta és eső-térképeit megszerkesztette ugyanerről az időszakról. E munka a Magyar Földrajzi Társaság Balaton bizottságának kiadásában jelent meg. (Német nyelven is: «Niederschlagsverhältnisse und Regenkarten der Balatonseegegend. Wien. Holzel 1899.») Végül dr. Cholnoky Jenő egyet, tanár «A levegő fizikai földrajza» (Budapest, 1903) czímű munkájában Középeurópa eső-térképét adja, a hol hazánk szépen beleilleszkedik a többi országok közé. 1901. óta — miként már fenntebb említettem —• a meteorológiai évkönyvek IV. részében havi- és évi izohiéta-térképeket adunk közre, melyek e fontos meteorológiai elem földrajzi eloszlását — több mint 1000 állomás adatai alapján készülvén — kielégítő hűséggel szemléltetik. A csapadékmérő-hálózat tervbevett további fejlesztése a közben beállott politikai és államháztartási nehéz viszonyok hatása alatt abbanmaradt. Innentől fogva is folyton szervezünk, azonban főleg önkéntes, ingyenes észlelőkkel egyes állomásokat oly helyeken, a hol hézagot pótolnak; az évi átlagos szaporulat az utóbbi években körülbelül 30-ra tehető. Haladás jelez újabban az 1908. év, a mikor az Orsz. Vízépítési Igazgatóság aradi és nagyváradi kultúrmérnöki hivatalai útján mintegy 37 állomást szervezett a Kőrösök és Berettyó felső folyása és forrásvidékei környékén, melyek adatait lekötelező szívességgel bocsátja rendelkezésünkre. Ezek az adatok egyik legérdekesebb csapadékczentrumunk, a Biharhegység és környéke tényleges csapadékviszonyainak megismerését fogják lehetővé tenni, a hol eddig csak kevés számú állomás működött. Ezeknek az állomásoknak adatait azonban jelen izohiéta-térkép szerkesztéséhez — rövid idejük miatt — még nem vehettem figyelembe. Még a magyar hálózatban használt esőmérőkről s felállításukról is meg kell emlékeznem. A 70-es években 1/

1

0 m

2 felszínű esőmérőket használtak, lapos (kevéssé mély) felfogóval, melyből a szél a frissen hullott havat könnyen kihordta. Ezért a régebbi hómérések csak a minimumát adták a szilárd csapadéknak. A 90-es évek második felében ugyanilyen felszínű, de sokkal mélyebb felfogójú esőmérőkkel szereli fel a meteorológiai intézet új állomásait, a melyek már hómérésre is kiválóan alkalmasak, a 900-as évek elejétől fogva pedig Hellmann-rendszerű esőmérőkkel szervezkedik. (Minden állomás 2 darabot kap.) Ezek az esőmérők Yao т

2 felszínüek, az esőt zárt palaczkban fogják fel, a havat még kevésbbé tudja a szél kifújni mint az előző rendszerű esőmérőből s összesen 200 mm. csapadékvíz fér el bennük. Nem fordulhat elő tehát a mi a régi esőmérőkkel nem ritkán megesett, mivel csak mintegy 60 mm.-nyi csapadékot tudtak befogadni — hogy éppen a maximális csapadékok egy része veszendőbe menjen. Az esőmérők a legtöbb helyen a talaj felett 1 m. magasan s leginkább zárt udvarokban és házi kertekben állanak, az egészen szabad, szélnek kitett felállításokat újabban kerüljük, mert kiderült, hogy ily állásokban a lemért csapadék a valódinál sokszor tetemesen kevesebb. Ezek után mielőtt áttérnék eső-térképem részletes ismertetésére, röviden felemlítem azokat a tényezőket, a melyek a meteorológia mai felfogása szerint a csapadék területi eloszlására leginkább hatással vannak. A csapadék az összes meteorológiai elemek közt a legváltozékonyabb, még