Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
2. füzet - I. Héjas Endre: A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től 1910-ig terjedő 10 évi megfigyelései alapján
A csapadék évi átlagos eloszlása Magyarországon az 1901-től—1910-ig terjedő 10 év megfigyelései alapján. (1. Csapadéktérképpel, különmellékelve.) Irta : Héjas Endre. A csapadék földrajzi eloszlásának ismeretéhez számos tudományos és gyakorlati érdek fűződik, nem csoda tehát, ha csapadéktérképek szerkesztésével már a meteorológiai megfigyelő hálózatok gyermekkorában mind nálunk, mind másutt kísérletet tettek. Az első izohiéta-térképek természetesen kezdetlegesek voltak és néha nem tudjuk, vájjon a bátorságot csodáljuk-e. melylyel egy-egy izohiétát meghúztak oly vidéken, a hol esetleg néhány száz kilométerre sem volt állomás, avagy a tapasztalatlanságot, a melyről egy-egy lehetetlen csapadékadat elfogadása tanúskodik. De hogyan is lehetett volna az első időkben csak közelítően pontos csapadéktérképet is rajzolni, mikor például a magyar megfigyelő hálózat önállósításakor 1871-ben csupán 47 állomást számlált és kerek 10 évnek kellett elmúlnia, míg az állomások száma (1880-ban) a 100-at valamivel meghaladta úgy, hogy 1871-ben (a szorosabb értelemben vett Magyarország területén körülbelül 5600 km 2-re, 1889-ben pedig átlag 2550 km 2-re esett egy állomás.) S az állomások hálózatában még hosszú ideig nem állott be igazán számottevő gyarapodás, a mi a magyar meteorológiai intézet fejletlen állapotával függött össze. A nagyobb mértékű fejlődés 1890-ben indult meg, a mikor az Orsz. Vízépítési Igazgatóság vízrajzi osztálya a meteorológiai intézet kezelésében 141 csapadékmérő állomást létesített a Tisza vízgyűjtő területén, kétségkívül gyakorlati (árvízvédelmi) szempontoktól vezéreltetve. A további fejlesztés, sajnos, néhány évig megint szünetelt, mígnem a vízrajzi osztály 1895. őszén a szervezkedést a Duna vízgyűjtőjére is kiterjesztette, mintegy 80 állomást létesítvén, főleg az ország északnyugati vidékein, ugyancsak a meteorológiai intézet kezelésében. Pár évvel azelőtt (1893-ban) történt, hogy a meteorológiai intézet átment a vallás- és közoktatásügyi minisztérium kebeléből a födmívelésügyi minisztérium fennhatósága alá s buzgó igazgatójának, dr. Konkoly-Thege Miklós-nak vezetése alatt bámulatos fejlődésnek indult. Az intézet osztályokra tagozásával megindulhatott az addiginál jóval intenzivebb működés. így létesült az intézetben külön ombrometriai osztály is, melynek feladata ép a csapadékmérő hálózat fejlesztése, jó karban tartása, a nyert észlelésadatoknak kritikai feldolgozása és közzététele lett. Meg is indult a vízrajzi osztálylyal karöltve s támogatásával a csapadékmérő hálózat intenzív fejlesztése. A hálózat 1899-ben 105 új állomással gyarapodott s ez így ment 5 éven át úgy, hogy 1903-ban már 1283 helyen mérték hazánkban 6
