Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

238, golyós csapágyaiban 22 drb. 3 cm. átmérőjű aczélgolyó roppant össze; pedig a kotró leszerelhető alkotórészeit mind leszedtük s a hordalékot, a hol csak hozzá lehetett férni, a kotró testéből mind kiszedtük. Ezzel az eljárással sikerült a kotró elejét az árokból felszakítani s fokozatosan felemelni, aztán a vízszintes helyzetbe hozott hajótestet hosszanti tengelye körül lassanként rendes állásába ismét visszafordítani úgy, hogy a vas hajótest széle mindenütt a víz szine fölé került. Most aztán a vas hajótest nyílásait vízzáróan betömve, kimerhették belőle a vizet. Ez már gyorsan ment. És abban a mértékben, a mint a kotró kiürült, kiegyenesedtek a meggörbült emelőgerendák és a kotró lebegni kezdett. Most még a kétoldali vendéghajók sérüléseit is eltömve, belőlük is kimerték a vizet és a kotrót emelőhajóival együtt a parthoz úsztatták, hol aztán javítás végett alkalmas helyen partra húzták. A kiemelés a rendkívül kedvezőtlen körülmények miatt két és fél hónapig tartott s mintegy 15.000 koronába került. A kiemelést a tiszai m. kir. kotrásvezetőség intézte s magát a munkát Szeles J. kotrómester vezette. A kotró helyreállítása csaknem két hónapot szükségelt s a május 18-án elsülyedt kotró szeptember végén állhatott csak ismét munkába. Gillijén József. 4. Az elsülyedt «Maine» pánczélos hajó kiemelése. Még bizonyára élénk emlékezetben van, hogy az Egyesült Államok «

Maine» nevű pánczélos hajója 1898. februárjában Havanna előkikötőjében fölrobbant és elsülyedt. Ez a szerencsétlenség nagyban hozzájárult a spanyol-amerikai háború kitöréséhez. Sokáig izgatta az amerikaiakat, hogy kisüssék, vájjon a robbanást külső, vagy belső ok idézte-e elő, vízalatti akna vagy pedig a hajón előállott véletlen szerencsétlenség sűlyesztette-e el a pánczélost '? Ennek a rejtélyes dolognak a földerítését a közönség erősen követelte s az amerikai kormány ennek következtében elhatározta a «Maine» kiemelését. A kiemelés munkálatairól a Le Génie Civil 1912. évi május 4-iki és az Engineering Record 1912. évi márcz. 16-diki száma közöl leírást, melyet röviden ismertetünk. Az első kísérletet a hajó kiemelésére 1910. végén tették meg és sikerült 1911. márcziusában a Maine-t úszó helyzetben egy pillanatra a fölszínre hozni, de az erősen megrongálódott hajó csakhamar újra elsülyedt. A hajó iszapos fenékre ült le s körülötte zárógátat készítettek. E zárógát egymással érintkező 12—15 m. átmérőjű álló vashengerekből épült, oly módon, hogy a hengerek belső széle és a hajótest között mintegy 13-7 m. távolság maradt. A hengereket egymásba illeszkedő palánkvasak leverésével állították elő. s belsejüket pedig agyaggal töltötték ki. A hengerek érintkezésénél nem lévén meg a kellő zárás, két-két szomszédos hengerhez csatlakozó, 2-7 m. sugarú záróívet vertek le ugyancsak palánkvasakból s ez ívek és a hengerek közét szintén agyaggal töltötték ki. A palánkvasak hossza 23 m. volt ; több darabból voltak összeillesztve s 4—5 m.-re hatoltak be a fenék vízálló agyagjába. A zárógát tövébe a belső oldalon 20.000 t. követ sűlyesztettek el. Az így körülzárt térből a vizet két drb, perczenkint 15 és 7 m

s-t emelő szivattyúval távolították el. A zárógát nem volt teljesen vízálló, de azért a munkálat sikerrel járt. Az elsülyedt hajót 6 cm. vastag iszap borította, melyet kotrással távolítottak el. A 6700 tonnás, 99 m. hosszú «Maine»-t nagyon megrongált állapotban talál-