Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - V. Apró közlemények

235tették s a vastesten levő nyílást légmentesen záródó ajtóval látták el, melynek csak a szén átlapátolása idején szabad nyitva lennie, különben állandóan zárva tartandó. így, ha az esetleg megsérült vendéghajóba benyomulna is a víz, a vas hajótestbe nem fog átjutni s a kotró zárva marad. A milyen gyorsan történt a kotró elsülyedése, épen olyan lassan haladt a kiemelés. Különösen megnehezítette a kiemelés munkáját a kotrónak a vízfolyáshoz képest ferde fekvése, a fenék egyenetlensége és a Marosnak mindegyre megújuló áradása. A kotró ugyanis a katasztrófa idején Arad felett mintegy 16 kilométernyire, Szabadhely község határában, egy fattyúág elzárásán dolgozott (lásd a csatolt helyszínvázlatot). Ez a mellékág kőhányással már át volt kötve s a kotróval a hátultöltést végezték. Az összeütközés reggelén a Maros áradása következtében a víz a kőhányáson kezdett átbukni s egyrészt a kikotort anyagot, másrészt a sziget orrát, — a hova a kőhányás be volt kötve, — kezdette alámosni. Ezért a kotrást abba hagyva, a kotrót félre húzták és a kőhányás mellé eresztettek egy kővel terhelt dereglyét, melyből a kőelzárást magasították. Ilyen helyzetben történt az összeütközés és a fenékre sülyedő kotrónak hátsó része a víz alatti kavicszátony végére került, orra pedig beleesett a kikotort árokba. Megjegyzendő, hogy míg a hajós személyzet a kotrás szünetelése alatt a kőhányás magasításán dolgozott, azalatt a gépházban a tüzet a kazánból tisztogatás végett kihúzták és vizet cseréltek; ennek köszönhető, hogy a kazán fel nem robbant. Az elsülyedt kotró helyzetét a 3. sz. vázlatrajz mutatja. Az elsülyedés után azonnal hozzáláttak a kotró vízből kilátszó részeinek leszereléséhez, hogy azokat a pusztulástól megvédjék és a kotrót lehetőleg meg3. kép. Az elsülyedt kotró vázlatrajza. 1:200.