Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - V. Schaffer Antal:Az 1909. évi bajai jégtorlaszok robbantása

52 szelenczét sülyesztettünk az említett tuskóba s Bickford-féle, illetve durranó gyújtó zsinórral sütöttük el. A robbanás hatása e tuskókat szétvetette s így kisebb darabokban szabadon leúsztak. Kellő vízfolyás hiányában az imént leírt robbantások hatása szintén csak a vastag jégtakarónak megrepesztésóben nyilvánult, s ha itt-ott egyes nagyobb jégtuskók le is váltak a torlaszból s néhány méternyi távolságra leúsztak, ott nagy fajsúlyuknál fogva ismét a meder fenekére tiltek s csak ladikok használatával lehetett útnak indítani, a mi néha a munkaerőnek nagy részét hosszabb időre lekötötte. A többi munkás csáklyákkal és emeiőrudakkal feszítette le a jeget a robbantás okozta repedéseknél s ily módon sikerült márczius hó 8-án a csatornát ismét 50 m. hosszban és 80 m. szélességben meghosszabbítani. Márczius hó 9-én reggel a csatornában a fenékre leült két hatalmas jógtuskót kellett egyes lövésekkel szétrombolni. Aztán három csoportban kapcsolt aknákat helyeztünk el a csatorna további kitörése és szélesbítése czéljából. Tekintve, hogy a jég az enyhe időjárás miatt porhanyó és kásás lett, az egyes aknák töltése 6—7 kg.-os volt, de bár ily nagy töltéseket robbantottunk fel, a megrepesztett jégpánczélnak egyetlen egy darabja sem úszott le szabadon, hanem csáklyás csapattal szeletenkint kellett lefeszíteni s ladikok segítségével tovaúsztatni. Ily módon sikerült a csatornát a mondott napon 60 m.-rel meghosszabbítani. E helyütt kiemelendő, hogy márczius 5-ikétől bezárólag 9-ikéig az Ordastól Foktőig terjedő 21 kin. hosszú jégtakaró fokozatosan a többi jég alá csúszott, mely körülmény a robbantás helyszínén a jégpánczél folytonos megvastagodása, továbbá az által vált érezhetővé, hogy a jég alól időközönkint nagyobb tuskók kerültek a víz felszínére, melyek a csekély vízfolyás miatt vagy ugyanazon a helyen kavarogtak, vagy nagy faj súlyuknál fogva leültek. A jégtömegek szétvetésére márczius hó 10-én réggel négy egyes lövést sütöttünk el, melyeket részben Bickford-féle, részben durranó zsinórral gyújtottunk. A nap folyamán a csatornába való további betörés czéljából, patkó-alakban elhelyezett 6 kapcsolt aknát s a csatorna jobb szárnyán a szélesbítós érdekében egy sorban elrendezett 5 kapcsolt lövést sütöttünk el elektromosan, mire egyes részek leváltak a torlaszról s a pánczélban kisebb repedések mutatkoztak. A napi teljesítmény mindössze 60 m. előlialadás volt. A jégtakarón való járás-kelést már egyrészt a felszínén lévő vízréteg nehezítette meg, másrészt az a körülmény, hogy a kásás jégen, valamint a kristályos jégből álló egyes mezőkön az emberek minduntalan beszakadtak. Mindamellett a jégrobbantó kirendeltség márczius hó 11-én is folytatta munkálatait, még pedig délelőtt 4, egyenkint elsütött 6 kg.-os dinamit-aknával, melyekkel az előtte való nap a torlaszról levált, de le nem úszott nagyobb jégtuskókat szétvetettük. Délután két sorban sakktáblaszerűen elhelyezett 6 kapcsolt aknát sütöttünk el 4—7 m. vastag jégben, mely a lövések hatásától annyira meglazult, hogy kisebb-nagyobb tömegeit a csáklyás csapat segítségével lefeszítettük s leúsztattuk. A napi teljesítmény 60 m. előhaladás 80 m. szélességben. A fenti egész hosszban körülbelül 25—30 m. szélességben a jég a meder fenekéig volt megtorlódva s úgy látszik, hogy ez a dugulás osztotta meg a vízfolyást, minélfogva robbantásaink folyamán a csatornában elégtelen sebességű vizünk lévén, állandóan a legnagyobb