Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)
6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása
211a balparti mélységek helyén -j-3'5 m. magas zátonyt találunk, a sodor pedig átterelődött a homorú oldalra, a műveket alámosta úgy, hogy nagy költséggel kellett helyreállítani őket. Két éven át majdnem változatlan volt a meder úgy, hogy azt hittük, már állandósult, mikor a mult évben egy hosszantartó árhullám után a sodor ismét áttért a domború oldalra, a jobbpart mellett pedig föltöltődött és elzárta a gemenczi téli menedékhely bejáróját, 1905-ben számos hajó követ kellett ide dobálni, 1907-ben pedig nyomát sem látjuk sem víznek, sem kőnek. Természetes, hogy ezek a m'ederváltozások a hajózást is sokszor akadályozzák. 1908. őszén pl. a vízállás igen kicsiny volt és 0 alatti 10 m.-re is leszállt és ekkor úgyszólván az egész Duna egy nagy zátony volt és a hajók csak egy 20 m. keskeny gázlón át közlekedhettek; hogy teljesen be ne iszapolódjék a gázló, gereblyés hajót béreltünk, mely a mélységbe húzta az anyagot; ilyen finom homokban azonban ezek a gereblyés hajók gyenge teljesítményűek, sokkal alkalmasabb volna egy csavaros fcotró, a milyet újabban az angol kikötőkben és folyamtorkolatokban alkalmaznak. A csavart leeresztik a mederfenékre ós a gyorsan forgó szárnyak fölkavarják a homokot, a mit a víz sodra aztán tovább visz. Szükséges volt tehát a túlszéles meder összeszűkítése, mert a mellékág elzárása nem volt elég. 1909. és 10-ben építettük ezeket (LXL, LXII és LXIV.) a párhuzamos műveket és hatásuk alatt kotrás nélkül eltűntek a zátonyok ós azóta hajózó akadály nem volt. A helyzet azonban teljesen jó addig nem lehet, a míg a bogyiszlói Dunában meg nem kötjük a partokat és a párhuzamos művek és keresztgátak segélyével nem állandósítjuk a meder folyását; ez ugyan nem lesz könnyű, mert a szakasz 7 km. hosszúságban majdnem egyenes, de ha a most tervezett és remélhetően már folyó évben megkezdődő munkálatok nem lesznek elegendők, esetleg fenékgátak közbeiktatásával javíthatjuk a helyzetet. Baja fölötti szakasz. A Baja fölötti szakaszon a Duna azelőtt számtalan kanyarulatban folyt és a partok elhabolása következtében folyton változtatta medrét. Az egyik pontozott vonalban volt a meder a Vásárhelyi-téle fölvétel idejében 1830. táján, a másik pontozott vonalban pedig a mult század végefelé; tehát 60 év alatt ezt az egész területet bebarangolta úgy, hogy ez az 5 km. széles sáv tele van régi medrekkel, holt ágakkal és tavakkal. Nem tekintve, hogy ez az óriási terület ez által majdnem értéktelen, mert gazdaságilag használhatatlan volt, a hirtelen kanyarulatok és könyökök nemcsak a hajózást nehezítették meg, de évenkinti jégtorlódásoknak is voltak okozói. Ennek megszüntetésére 1893-tól 98-ig 3 átvágást készítettek: a Csanádit, a sükösdit és a koppányit s velők az út 16 km.-rel megrövidült. Közülök a 2 felső igen gyorsan fejlődött és az eredetileg 25 m. széles vezérárok helyén ma már a sükösdi átvágásban 220—250 m., a Csanádiban 250—310 m. széles és mély meder van és a régi ágak nagyrészt föl vannak iszapolódva; a legalsó átvágás nem fejlődött oly gyorsan és bár felső torkát már mesterségesen bővítettük, még most is csak 120—150 m. széles, a minek az a magyarázata, hogy míg a rövidülés aránya a sükösdi átvágásnál 1:a Csanádiban pedig 1:3 1/ 2, addig a koppányiban csak 1: 1V 2. Minthogy pedig a régi ág tele van zátonynyal, melyek jégzajláskor telerakódnak jégtuskókkal, az átvágás pedig nem elég széles a nagymennyiségű jég levezetésére, az utóbbi évtizedben többször erős
