Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása

205időben mindig 2 ilyen patront fölrobbantottunk (1. a 12. képet). A munka igen szépen sikerült, mert 600 kg. dinamittal kotorható állapotba helyeztük a 140 m. széles és 160 m. hosszú területen levő falazatokat, a mit aztán 2 m.-ig kikotortunk. A kotrás alkalmával számtalan régi római téglát ós a kolostor idejéből eredő szent szobrot találtunk, melyek közül a szebbek a Nemzeti Múzeumban vannak. A kotrás után még bennmaradt egyes nagyobb tömböket Pristmann-féle markolóval szedtük ki. A rom eltávolítása után hozzáfogtunk a párhuzamos müvek építéséhez és a zátonyok kikotrásához; itt-is sok érdekes leletre bukkantunk: számtalan, Traján császár korabeli bronzpénzre, igen sok kereszteshadjáratbeli kardra, sisakra és nyeregszerszámra, sőt 8 óriási mammuthfogat is felszínre hoztunk. A műveket itt is kombinált szelvénynyel építettük, de a párhuzamos műveket csak -f- 2 m. magasra, minek következtében az elzárt részek föliszapolódása már nem megy oly gyorsan mint az előbb ismertetett szakaszokon. Minthogy a községet elzártuk a folyóvíztől, gondoskodni kellett, hogy megfelelő berendezésekkel kárpótoljuk, e czélból hajókikötő- és rakodópartot létesítettünk a nagy Dunán, a melytől kitűnő műút vezet a szigeten és az árvíz fölé emelt elzárógáton végig az országúthoz, illetve a községbe. Azonkívül a község előtt is építettünk egy 200 m. hosszú rakodót és mithogy ez az ág teljes biztosságot nyújt a hajóknak, a minisztérium az állami téli kikötők közé sorozta, miáltal biztosítva van, hogy nem fogják megengedni föliszapolódását és elposványosodását. Dunavecse—apostagi szakasz. A hajózás szempontjából ez volt a legrosszabb szakasz és ezért a promontori ág rendezése után először ezt kellett szabályozni. Mindkét ág nagyon zátonyos volt, az uszályokat már középvízálláskor is megkönnyítve, egyenkint kellett átvontatni és még a személyhajó is kénytelen voit a szigetet megkerülni, hogy a régi apostagi hajóállomáshoz jusson. A mellékágak elzárásával, a zátonyok kikotrásával és a meder összeszűkítésével a bajok megszűntek, Dunavecse nagy kikötő- és rakodóhelyet, Apostag hajórakodó mólót kapott, azonkívül az apostagi szigeten, melynek alsó része a Magyar Építő Részvénytársaságé, e társulat nagy hajójavítótelepet és téli állást rendszeresített, melyen a szakaszt beutazók rendesen meg szoktak pihenni. Dunaföldvár—révbéri szakasz. A víz megoszlása következtében keletkezett középzátonyon régebben a jég rendesen megtorlódott és állandóan rettegésben tartotta a dömsöd—pataji társulat érdekeltségét. Először a solti ágat zárták el 1885-ben, még pedig a szabályozás vonalának irányában; 1903-ban pedig kikotortuk és összeszorítottuk a főmedret, a mellékágakat elzártuk, Dunaföldvár előtt 500 m. hosszú ós 80- 100 m. szóles rakodót, a dunaföldvári szigeten egy kisebb rakodót, Solt irányában bejáró mólót és 200 ra. hosszú rakodót, a Gyümölcsös szigetre pedig bejáró elzárógátat építettünk. Azonkívül azt tapasztaltuk, hogy a solti elzárógát minduntalan javításra szorul ós mégsem tartható fönn és hogy szeles időben nagyon veszélyes a liajó15