Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

6. füzet - III. Szabó Nándor: A budapest-bajai Dunaszakasz szabályozása

202Adonyi szakasz. Általában nagyon hasonlít az ercsii szakaszhoz. Itt is két részletben történt a szabályozás. Először 1884—85-ben -f-3-ra elzárták a mellékágat, de minthogy itt a község a mellékág alsó végén volt, 20 m. nyílást hagytak benne, hogy friss vizet kapjon; a balparton párhuzamos műveket építettek keresztgátak nélkül, az egész szakaszon végig 100 m. széles vezetőárkot kotortak —3'16 m. mélységre és a kotrott anyagból a balpartot növelték. Itt sem volt ez az első szabályozás elegendő és ezért 1897—98-ban a párhuzamos műveket keresztgátak segélyével a parthoz kötöttük, mind a jobb, mind a balpart mentén új párhuzamos műveket és keresztgátakat építettünk, a meder sekély helyeit újból kikotortuk és a műveket + 3-ra fölemeltük. A kotrott anyagból háttöltéseket készítettünk és egy nagy, 300 m. hosszú, 80 m. széles rakodót készítettünk, melyre a vasútnak szárnyvonala jön ki úgy, hogy itt közvetlen átrakodás lehetséges. Fölemlítendőnek tartom itt, hogy míg szakaszunkon általában 3—4 km.-kint átterelődik a sodor egyik partról a másikra és ennek megfelelőleg a vonalozásban is ellenkező görbületek váltakoznak , addig itt 9 km. hosszúságban a vonalozás majdnem egész egyenes és mégis teljes sikerű volt a szabályozás és a sodor alig tér el néhol a meder középvonalától. A párhuzamos művek mögötti területek majdnem egészen feliszapolódtak, rajtuk füzesek és erdők nőttek. Ráczalmás —dunapentelei szakasz. Ez a szakasz még néhány évvel ezelőtt egyike volt a legrosszabbaknak, a meder 7—800 m., az elágazásnál 1000 m. széles ós egészen lapos volt úgy, hogy a jobboldali ágban már középvízálláskor sem lehetett hajózni, a baloldaliban pedig roppant megnehezítette a hajózást a meder közepén levő régi rommaradvány és a sok zátony'; 2 m.-en aluli vízálláskor a régi szalki hajóállomást nem lehetett megközelíteni. A tervezéskor sok gondot okozott, hogy melyik ágat tartsuk meg; a jobboldali ág mellett szólt, hogy nem szívesen akartunk egy nagyközséget elzárni az élő víztől, a baloldali mellett pedig az enyhébb hajlású vonalozás és a kisebb költség; részletes tervet dolgoztam ki mind a két módozatra és mivel a baloldali ág föntartása másfél millió koronával olcsóbban volt kivihető, ezt a tervet fogadták el. Még egy mellékág van itt, t. i. a ráczalmási, de minthogy az csak 60 m. széles és sekély volt, nem zártuk el, hogy a község előtt ne legyen teljesen álló pocsolya. A kivitelkor első sorban a mederben levő régi romot távolítottuk el — 2 m. vízállásig. A sziget régente sokkal nagyobb volt, vagy lehetséges, hogy teljesen össze volt nőve a balparttal; ezen a helyen még a rómaiak idejében vámőrség, ú. n. castrum épült, melyet később kolostorrá alakítottak át; a Duna vize mindinkább elmosta a szigetet, végül az egész rom belekerült a mederbe. Már a 80-as években műszaki katonák megkísérelték a fölrobbantását, de mivel ők csak fölfektetett dinamittöltésekkel dolgoztak, igen kevés eredményt értek el. Mi előbb pontosan fölvettük és részletesen meghatároztuk az épületek helyét, aztán egyszerű berendezésű fúróhajóról (1. a 11. képet) —2'50 m. mélységig 20 cm. átmérőjű lyukakat fúrtunk, beléjük 5 kg.-os dinamitpatronokat helyeztünk és egy-