Vízügyi Közlemények, 1912 (2. évfolyam)

1. füzet - IV. Hajós Sámuel: Az 1909. évi szigai jégtorlódás megbontása

42 Márczius 7. Vasárnap lévén, munkaszünet alatt Gombosra mentem az ottani jég megvizsgálása végett. Márczius 8. Mindig javuló viszonyok között folytatva a munkát, 200 méterrel vittük előbbre a csatornát. Estére a felső síkvíz-szalaghoz közeledtünk, melyen túl már csak vékony jégtakaró borítja a Dunát. Ezzel a szigai munkát befejezettnek tekinthettük. Márczius 9. A munkások felével a blazsoviczai és szigai átvágások közötti jégtakaróban, a monostorszegi ágat elválasztó természetes vízsávot hosszabbítottuk meg 12 egyes lövéssel annyira, hogy a jégzajnak a Szigán át való levonulása valószínűvé vált. Az otthon maradt másik csapat egy részével az átvágásban, valamint az apatini egyesült Dunában lefolyó vízmennyiséget mértük meg, másik résüe pedig a 6-án keresztbe fordult jégtakaró elszabadításával foglalatoskodott. Márczius 10-én a munkát megszüntettük. A szigai átvágásban történt torlaszbontó munkálatok, — beleértve az egész mohács-gombosi Dunaszakasz jégviszonyainak tanulmányozását — mindössze körülbelül 5760 koronába kerültek. Ebből esik személyi kiadásokra (utiszámlákra) 1420 korona, lövőszerre, napszámokra, fuvarokra stb. összesen 4341 korona 96 fillér. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Villányból hozatott dinamitért kényszerhelyzetünkben legalább 600 koronával többet kellett fizetnünk, mint ha helyben készen találtuk, vagy a visegrádi kincstári kőbányakezelőségtől kaptuk volna. Véleményes javaslat a dunai jégtorlódásokkal szemben követendő eljárásra vonatkozóan. Nem zárhatom le a mohács-apatini Dunaszakaszon az 1909. évben keletkezett jégtorlódások megbontásáról szóló jelentésemet, hogy egy pár szóval ne érintsem azokat az intézkedéseket, melyek véleményem szerint megteendők volnának, hogy a torlaszbontás dolgában jövőre tervszerűbben, nagyobb biztonsággal ós kevesebb pénz feláldozásával járhassunk el. Mert, hogy még lesznek a Dunán — különösen a Pakstól Gombosig terjedő szakaszban — jégtorlódásaink, az nem kérdéses és azt hiszem, hogy a mesterséges torlaszbontást sem kerülhetjük el. Nézetem szerint két irányban kellene intézkedni, még pedig: 1. a torlódás hollétének megállapítását s a bontásnál követendő elvet illetőleg, 2. hogy a torlódásos helyeken szerszámokat és lövőszereket kielégítő mennyiségben találhassunk. Nehézségbe annyival kevésbbé fog ütközni a dolog, mivel aránylag igen rövid az a szakasz a Dunán, a melyre nézve különleges intézkedések megtételéről szó lehet. Az egész felső Duna ugyanis, bár ott is fordulhatnak elő jégtorlódások (mint pl. a mult évben), figyelmen kívül maradhat, mert az ottani nagy esés és egységes meder miatt majdnem biztosra vehető, hogy a torlódást a legelső valamire való árhullám minden nagyobb baj nélkül elsodorja. Hasonlóan kedvező helyzetben van már — a meder egységes voltánál és a szabályozó művek előrehaladt állapotánál fogva a középső szakasz is Paks tájékáig, míg a Dráva torkolatától lejebb eső szakaszban a jobb mederviszonyok mellett még az éghajlati tényezők is hozzájárulnak, hogy komolyabb jégdugulástól tartani nem kell. Mindössze tehát a Paks és Gombos—Dálya közötti, 210 kilométer hosszú